Megjegyzés: Ismét egy új szemszög került elő. Szürkével Betté!
És tudom, hogy kevés lett ez a fejezet, de ennél többre most nem tellett tőlem, és jobb, mint a semmi. Majd ha megjöttem Szelidi-tóról remélem többel szolgálhatok. A véleményeket meg kíváncsian várom!
~Vic~
A hét gyorsan eltelt. Még az első napokban szenvedtem a megfázás velejáróitól. De most már teljesen jól vagyok. Gyerekként az ember mindig szerette, ha beteg lett, hisz nem kellett iskolába mennie, és plusz törődést kapott... hát nekem ez csak akkor adatott meg, ha a halálomon voltam, és a szülői törődést filmekből ismertem. De néha mégis sikerült kikönyörögnöm a gőzölgő levest, vagy hogy a sulit kihagyhassam pár napig. És most, lassan teljesen felnőtt fejjel egyre inkább utálom a náthát. Csak megkeseríti az ember életét. És most is egyedül kellett leküzdenem...
Viszont a kellemetlenebb dolog az életemben jelen pillanatban az, hogy a véraláfutás még mindig nem múlt el a karomon. Remélem a többiek nem fogják észrevenni, és hogy a Bettnél töltött idő alatt elmúlik és már nyoma sem lesz, de azért a biztonság kedvéért több hosszabb ujjú felsőt pakoltam be. Egyébként nem érdekelne, hogy ki látja, de nem hiszem, hogy jól érintené mondjuk Fert, hisz egyből ide akart jönni, és hogy ha még meglátja, hogy több mint egy hét alatt gyógyuló sérülést okozott nekem az a szemét, nem tudom mit csinálna...
A gépről leszállva Bett már ott várt rám. Fernandonak nem mondtam el mikor jövök és egyelőre nem is tervezem neki elmondani, hogy itt vagyok. Elsősorban Bett miatt jöttem és nem miatta.
Az egyetlen sport táskámat elvéve a szalagról indulok meg Betthez. Nem hoztam sok cuccot, a legfontosabbakat úgy is elhoztam, azt hiszem.
~ Bett ~
A bemutató miatt minden nap ruhapróba van... most kicsivel még a vége előtt sietősen öltözök vissza saját kényelmes cuccaimba, és célzom meg a kijáratot, azért a köszönést nem hagyom ki, sietősen visszaszólok még:
Bocsi, sietnem kell, sziasztok. - a válaszokat már meg sem hallottam, csak a mögöttem csukódó ajtó csapódását.
Autómhoz érve egyből bedobom az anyós ülésre táskámat és már indítok is. A gyorsaság számomra sose akadály, és szerencsére még a rendőrök sem kapcsoltak le miatta, csak egyszer... De egyelőre pénzbírsággal megúsztam. Most a sietségem oka pedig az, hogy Vicnek nem soká leszáll a gépe. Bár ez a rendőröket nem nagyon érdekelné... De hát sosem szoktam késni és nem is szeretek.
Tempómnak köszönhetően előbb odaértem, mint, hogy a gépe leszállt volna... így csak napszemüvegemben vártam, hogy megérkezzen... ami nem is váratott magára sokat.
Felém közeledve kiveszi füléből a fülhallgatóját, kikapcsolja mp4-ét és elrakja, majd nagy mosollyal folytatja útját hozzám. Tipikus Vic-es viselkedés. Mai napig emlékszem arra, hogy ismerkedtünk össze...
A minden éves nyaralásomat töltöttem anyuval a Balatonon, mikor a szomszédba új tulajdonosok érkeztek. Anyám említette már, hogy megvették a szomszédos telket és hogy ő már találkozott velük. Így mikor megjöttek anyu kötelezett, hogy átmenjek én is. Egy nő nyitott ajtót, beljebb lépve egy férfi is volt ott, és egy aranyos fehér kutya, nem sokra rá egy lány futott ki valahonnan.
Szia, jó napot. - torpant meg hirtelen a nem várt látogatóktól, vagyis tőlünk. Majd mintha mi sem történt volna, újra mosolygott és elém szaladt. - Viki vagyok és te? - kérdezte. Én először ránéztem anyámra, majd vissza rá. Nem tudtam mit gondoljak róla. Normális vajon?
Szia, Betti vagyok, de a barátaimnak csak Bett... - adtam meg végül neki a választ a kérdésére.
És akkor én, hogy szólíthatlak? - fogós kérdés...
Ahogyan szeretnél. - még nem tudom eldönteni milyen is ő, de azt hiszem meg tudom majd szokni és talán jóban leszünk.
Emlékszem mennyit küzdött, hogy a bizalmamba férkőzzön. Ez volt már 9 éve és mai napig jóban vagyunk. És most lehet egy pasi miatt fog tönkremenni a barátságunk... Véget kell vetnem ennek, hogy olyan miatt szenvedek, aki már tényleg nem lehet az enyém...
Útközben eldöntöttem, hogy visszaérve felhívom és beszélek Santiagoval. Nem mehet ez, így tovább...
Hazaérve megmutattam Vicnek a vendégszobát és, hogy mi hol van, hisz még nem járt nálam.
Majd a saját fürdőmbe mentem, hogy lefürödjek és felfrissüljek. De előtte még felhívtam Santit. Tudom nem szép dolog telefonon szakítani, de nem tudok a szeme elé kerülni, azok után hogy mit tettem és mit fogok még tenni vele... hisz nem ezt érdemli... egy sokkal jobbat érdemel nálam!
Szia Santi! - köszönök neki.
Szia. Baj van? - általában a hangomon se lehet észrevenni, ha bajom van. De mégis a közelemben levők mindig rá tudnak jönni... az már más kérdés, hogy sokszor lájtos verziót mondok el nekik...
Mondhatni. Nem bírom. Szakítsunk! Azt hittem idővel könnyebb lesz, és jobban foglak tudni szeretni, de nem megy. Sajnálom.
Bett... szívem, ne csináld ezt.
Te is tudod jól, hogy mást szeretek...
Tudom... de adj nekünk még egy esélyt. Jobban fogok igyekezni, hogy belém szeress és elfelejtsd azt az illetőt.
Nem tudom Santi... nem.
Kérlek! - esdekel kisfiús kérlelő hangján, azt is megmerném kockáztatni, hogy már könnyezik.
Nem tudom... lehet. Még pár nap gondolkodást kérek. De ha igent mondok és még egyszer így fogom érezni magam, nem lesz több esély.
Nem is lesz szükség több esélyre szerelmem. - mondja bizakodóan. Nem értem, hogy tud úgy szeretni, hogy közben tudja mást szeretek. Jó, őt is szeretem, de annyi minden nincs meg benne, ahhoz amitől elalélok...
Rendben, majd hívlak... szia.
Szia.
Letéve telefonomat az asztalra, megyek a fürdőbe. A tükörbe nézve vettem csak észre, hogy a könnyeim folynak. De pár perccel később a zuhany elmosta az égető könnyeket, és nem maradt meg más, csak az üresség.
~ Vic ~
Éppen Angyalkához tartottam, hogy megkérdezzek tőle valamit, mikor meghallottam, hogy telefonon beszélget, nem akartam zavarni. De mikor meghallottam, hogy mást szeret, leragadtam és a gondolatok szélsebesen száguldottak a fejemben. Tényleg nem akartam hallgatózni, és emiatt rosszul érzem magam, főleg az elhangzottak miatt. Nem tudom ki lehetett az, aki miatt Bett így kikészült. De sajnos van egy sanda gyanúm, és akkor minden összeáll...
A bemutató napja lassan jött el... Eddig Bettel várost néztem, vagy bevitt a próbákra, csak hát én se vagyok teljesen önmagam a beszélgetés óta, hisz állandóan jár az agyam, hogy mi legyen, mi lesz velem... velünk, a jövőben.
Mi már korábban a helyszínre mentünk Angyalkával, míg őt sminkelték, meg készülődött addig én lófráltam és nézelődtem. A kifutó a vízben van, és szemkápráztatóan van megvilágítva minden. Érdekes és szép lesz az biztos.
~ Dora ~
Fiúk, fiúk, csönd legyen! - szól rájuk az edző. De nem nagyon használ...
Fogjátok már be! - emelem fel a hangomat, és lám hatásos. Már mindenki ránk figyel. - köszönöm – váltok vissza a normális hangszínemre. Az edző meg csak a fejét csóválja, hupszi. De hát csak így lehet rendet tenni ennyi pasi között...
Dora ismerteti veletek a programokat. Figyeljetek!
Oké főnök! - halljuk a választ kórusban és bele is kezdek.
Holnap lesz egy jótékonysági bemutató, amin részt kell vennie – nézek bele a papírjaimba – Sergionak, Ikernek, Gutinak és Raulnak. Az illedelmes feleteket elvárjuk, mivel firkászok is lesznek... - és folytatom a heti rendjük ismertetését. A végén a papírjaimat szedegetem, mikor Iker mögém lép és átölel. A színinfarktus kerülgetett, mivel semmilyen neszt nem hallottam, azt hittem már mindenki kiment és csak én maradtam.
Holnap te is ott leszel? - kérdi.
Igen, Bett engem is meghívott. Ha gondolod mehetünk együtt is, ha nem zavar, hogy a többiek mit gondolnak.
Szerinted mióta noszogatnak már, hogy lépjek? Elég régóta...
Az ölelésben felé fordulva arcomon egy csábító mosollyal mondom neki:
Nézzenek oda! A Real Madrid és a Spanyol válogatott első számú kapusa fél egy lánytól! - Erre még jobban magához ölel és szinte a számba suttogva védi meg magát.
Nem félek én egy lánytól sem, de egy ilyen szirént, mint te vagy előbb jobb megpuhítani! - kapok egy gyors szájra puszit és már el is tűnt a többiek után, hogy az edzésről el ne késsen.
Másnap én már majdnem teljesen kész voltam, mikor Fernando még mindig a tévé előtt ült.
Te nem jössz? - állok meg előtte.
Minek? Inkább nézem a sorozatomat.
Arra lesz időd később is, vén tata. Na gyere már! Vic is ott lesz!
Hogy mi? - ha egy széken ült volna most tuti a földről kaparnám fel, még jó, hogy a kanapém jó széles.
Jól hallottad! - rakom be a fülbevalóimat közben.
De hát...
Szedd már össze magad!
Oké anyu... - ironizál, de már el is tűnt a fürdőajtó mögött... De arra kíváncsi vagyok mit fog kapni Vic, hogy nem szólt róla, hogy itt van már pár napja.
Mikor odaértünk már vagy százan voltak, a fiúk interjúkat adtak, még tesót is elkapták. Azt a fancsali képet, amit akkor vágott remélem sikerült lekapniuk. Tuti bekereteztetném.
Megnéztem, hogy a srácokkal minden rendben megy és miután megbizonyosodtam róla, hogy semmi gáz nincs, elmentem megkeresni a helyünket.
Tudtam, hogy Angyalka három jegye egymás mellé szól, a fiúkat meg direkt mellénk rakták miattam. A székekhez érve levettem a kis ajándék tasakot és körbe néztem. Vic sincs itt még.
Jó estét! Kérem foglalják el helyeiket, a bemutató öt perc múlva kezdődik. - mondja be a felkonferáló.
Mindenki megtalálta a helyét a srácok közül. Vic késett egy kicsit, biztos bent volt hátul. Már csak egyedül tesó és köztem volt hely neki. A többieknek köszönt, nekem puszit is adott, majd leült. Fernando végig figyelte, a szemében látom már a szerelmet és a csíntalanságot. Vic tényleg nem fogja megúszni. Azt hiszem ki is találta már a tervét a mosolyából ítélve. De Vicet feszültnek érzem. Valami van... vagy lesz.
~ Vic ~
Bettnél voltam hátul mikor szóltak, hogy menjek a helyemre. Kiérve láttam már, hogy ott van egy pár Realos, Dora és Fernando. Az első sorban közéjük kell leülnöm... Köszönök nekik majd leülök. Nando meg csak mosolyog. Majd egy lágy puszit ad az arcomra, hagyom magam hisz jól esik és lágyan elmosolyodom. De belülről még mindig feszengek.
Lekapcsolták a tér világításokat és azokat, amik a modelleket világítják meg felkapcsolták.
Abban a pillanatban, hogy ez meg történt Fer megfogta a kezemet, míg szemem sarkából láttam, hogy Iker is így tett Doraval. Rájuk néztem, és Doraval egymásra mosolyogtunk. Én inkább keservesen, hisz még mindig nem tudok semmit, és a mosolyom mögött egy cseppnyi irigység is lakozhatott, ahogy láttam, hogy boldogok és nincs semmi problémájuk...
Angyalka gyönyörűen szelte a kifutót, főleg egy fehér ruhában , nem véletlen kapta az angyali nevet. A kisugárzása színt visz az egészbe és nem csak két lábon járó, zörgő csontvázakat látok magam előtt...
A bemutató végeztével lesz még egy fogadás, amire meg vagyok hívva. És Angyalka megfenyegetett, hogy le ne merjek lépni! Ez nehezen is ment volna, mert ahogy felálltunk és szétszéledt a tömeg Dora karon ragadott és egészen Bettig húzott. De ezen már meg sem lepődök.
Képzeld, ahogy lekapcsolták a villanyt Iker megfogta a kezemet.
Na az tök jó. - mondja mosolyogva Bett. Szegénynek még egy kicsit pihennie se volt ideje.
De nem csak ő ilyen lovagias. Fer is megfogta Vicét.
A levegő egyből rideggé vált körülöttünk. Bett valószínűleg Nando miatt fagyott le, én meg az egész miatt...
Bett elnézést kért, hogy még dolga van és már el is tűnt a szemünk elől.
Ez nem jó. - ejti ki a szavakat Dora. És ő is eltűnt az ember rengetegben.
Én meg mondhatni értetlenül állok az egész előtt. Még nem sikerült semmit sem összeraknom rendesen és csak sejtéseim vannak.
Értetlenkedésemből Nando megjelenése húzott vissza.
A húgod nagyon furcsa tud lenni. Angyalkától már megszoktam...
Tudom, ne is foglalkozz velük. - majd elém lép, lehajol hozzám és egy lágy, mégis vággyal teli csókkal ajándékoz meg. Egyelőre belefeledkeztem mindenbe és csak a csókjának éltem.
Abban a pillanatban nem zavart már senki és semmi... de minden jó pillanatnak vége szokott lenni.
~ Dora ~
Természetesen észrevettem, hogy Bett rideggé vált, és tesómat figyelte. A sok elolvasott könyvnek hála egyből leesett minden. Bett szerelmes tesómba. Mikor elment, kicsúszott a számon, hogy:
Ez nem jó. - mire Vic értetlenül nézett, de nem akartam neki elmondani. Eltűntem Bettet keresni, hogy beszéljek vele.
