What dreams may come! Csodás álmok jönnek!: február 2011

Na ez is megszületett végre... megküszködtem vele rendesen... nem tudom megítélni mennyire lett jó, de azért remélem kicsit kritikán felüli lett! Egy kicsit merőben más, mint a többi. 2 új személy is kapott egy kis szerepet benne. Bree ha erre jár és elolvassa meg fog lepődni :) Viszont kiderül, hogy Davidot mi szél hozta.
Most a másik történethez fogok írni, talán az hamarabb kész lesz, mint amennyit erre kellett várni.
Kíváncsi vagyok a szereplők mit szólnak hozzá... bár szerintem semmit... mindegy.
Jó olvasást everybody! [szívesen várom a kritiket, akár a chatben is =P ]

~ Dora ~

Végre megszabadultam Victől, lélegzek fel és kezdek el relaxálni. Azt hittem egy jó napot fogunk együtt tölteni, de a szórakozás és munka ilyen szinten nem fér meg együtt. Nem tudom mi ütött a nőbe, de ma nagyon pörgött, de biztos csak tesó dobja fel ennyire. Csoda, hogy még szárnyai nincsenek és még a földön tartózkodik vagy csak a felszállási engedélyre vár? Attól függetlenül nem volt azért annyira nagy teher ez a nap, volt amiken én is jót szórakoztam, és tényleg jól zsonglőrködik a labdával, ki se nézné az ember abból a törékenynek tűnő testből, mondjuk belőlem se lehet kinézni. De végre egy szabad hétvége, amit Ikerrel tölthetek, és neki sem lesz semmilyen elkötelezettsége.
Iker miután átöltözött felugrottunk hozzám pár cuccért és a munkát is otthon hagytam, és utána mentünk hozzá. Nem sokkal megérkeztünk után felhívtam drága bátyámat mi a helyzet, és hogy Vic jól van-e. Bár Sergio szavaival élve miután kipiknikezte magát a folyosón és tesó is megjelent úgy látszott már kutya baja sincs. De ha jól értelmeztem ő nem sokat mondott el a mai napjából tesómnak, még jó, hogy Vic haragjától nem félek. Majd ha megkapom a magamét, mert jártattam a számat, akkor talán elkezdek félni tőle. De most neki kell félnie a bátyámtól.
Iker pihenésre késztetett, hogy majd ő csinál vacsorát, pedig én mindent bevetettem, hogy legalább segítsek neki. A kanapén terpeszkedtem, a tv-ben sem találtam semmi jót, és szépen lassan elnyomott az álom, fárasztó nap volt a mai. Legközelebb hajnalban ébredtem fel az ágyban Iker mellett. Meglestem az órát, hogy még is mennyit aludhattam és már reggel 6 is elmúlt pár perccel. Óvatosan kikászálódtam karja alól és kisettenkedtem. Az ajtón kilépve éreztem csak meg, hogy kissé szellősen vagyok öltözve, mivel csak a fehérneműmben voltam. Bementem a fürdőbe Iker köntöséért és a konyhába vetettem magma, hogy megihassam üdítő reggeli kávémat.
Miután kellően felébredtem neki álltam reggelit csinálni az én kincsemnek. Sütöttem tojást, bacont, csináltam pirítóst, előszedtem a lekvárt, a vajat. Főztem kávét, a cukrot is a tálcára raktam. Öntöttem narancslevet, meg vizet is, hogy azt ehessen és ihasson, amit csak szeretne. Nagy nehezen sikerült bevinnem a szobába és leraknom az éjjeli szekrényre. Iker még mindig édesdeden aludt, amiből én felzargattam, hogy ne hűljön ki az étel.
- Jó reggelt – köszöntöttem vidáman.
- Neked is – támaszkodott fel, én meg mellé raktam a jól megpakolt tálcát. – Ooh, reggeli az ágyba, el vagyok kényeztetve. Ha elhízok és kirúgnak rád fogom!
- Majd ledolgozod drágám, ügyes vagy te!
- Miért dagadtan nem szeretnél?
- De, de inkább maradj ilyen fitt. – kacsintottam rá. – Jó étvágyat!
- Te nem eszel?
- Nem szoktam reggelizni, de ha már ilyen szépen kértél megengedem, hogy adj belőle!
- Na gyere… - leültem mellé és én is falatozni kezdtem. Végezve jól lakottan elfeküdtem az ágyon. – Mit csináljunk ma?
- Egyelőre lustálkodjunk! Aztán elmehetnénk vásárolni, kellene egy-két új cucc. – vázoltam a mai napi programot.
- Felőlem oké.
Később összekészülődtünk, volt vagy délután 1 mire elhagytuk a házat. Ő is napszemcsiben feszített, én meg még a kapucnimat is a fejemre húztam.
Vettünk egy pár felsőt, meg farmert, de még egy boltba be akartam nézni.
- Azt hiszem én inkább kinn megvárlak! – mondta pironkodva Iker.
- Most miért? – fordultam vissza hozzá. – Van férfi részlege is. Bár, ha nem jössz be még egyszerűbb lesz meglepit keresnem neked! – kacérkodtam vele.
- Na jó menjünk! – adja be a derekát, Gondolom a meglepi miatt.
- De te nem leskelődhetsz! Bemegyünk és külön válunk.
- Még szép, hogy nézne ki, ha tangák között kapnának le… - mentette férfiasságát szerelmem és egyből elhúzott a bokszerekhez. Ráérősen válogattam a fehér neműk között, ha már megbizonyosodtam róla, hogy nem fog idetévedni. Kerestem magamnak egy fekete és egy fehér szettet, végezetül felkutattam a legcsábosabb darabot az üzletben. Szerény személyem első látásra beleszeretett a mély bordó, csipkés csodába. Ez pont tökéletes lesz estére.
Már 5 óra is elmúlt, mire hazaértünk. Egyből ledobtam magam a kanapéra és nagyon nem akartam onnan felkelni, de Iker meggyőzött egy forró fürdő említésével, míg ő előszedi a tegnap elkészített vacsit és megmelegíti. Utoljára reggel ettünk, és a hasam is korog, végül is mindegy… most egy fürdő, hogy ellazítsam elfáradt testemet, aztán egy jó kis laktató kaja, utána egy kis pihi meg egy kis show és jöhet az ágytorna, ha drága párom belemegy.
- Ki fog hűlni a kaja! – nyit be Iker a fürdőbe.
- Nem baj. Idejössz? – pillantok fel rá.
- Miért, nem éred el a hátad?
- Minek ez a sok kérdés? – türelmetlenkedek. Akarom őt, még ha így egy kicsit is bomlik a tervem, de a többi ponton nem változtatok. Végre óhajtott idesétálni és lehajolni hozzám, azonnal elkaptam ingét, hogy még jobban magamhoz húzhassam, és csókolhassam. Már majdnem félig a vízben volt mellettem, de megszólalt az az átkozott telefon…
- Fel kell vennem! Lehet, hogy fontos… - szökik meg karjaim közül.
- Miért én nem vagyok fontos? – sértődöm meg, hogy itt hagy, így!
- De. viszont a hívás mulandó, de te meg itt vagy, és erre még visszatérünk! – fordul ki a fürdőből.

- Halló? – hallom meg hangját.
- …
- Hello Fernando. – tesó halott vagy, amiért ilyen tökéletesen tudsz telefonálni… közben kimásztam a kádból és neki álltam törölközni.
- …
- Mi történt? – gyorsan átváltott aggódóba hangja. Vajon a bátyámmal történt valami? Vagy Vickel?
- …
- Átmenjek? Vagy Dora? – Én? Miért? Miért kerültem képbe? Értetlenkedtem magamban.
- …
- Jó, rendben. Ha valami segítség kell, szólj.
- …
- Oké, ott leszünk. Majd még beszélünk. Vigyázz rá. Szia.

Megvártam, míg lerakja a kagylót és csak utána kérdeztem rá, hogy még is mi a búbánatos fene van.

- Majd elmondom, de nekünk dolgunk van. – jött elém ragadozó módjára.
- Látom úgy sem fogod elmondani…
- Nem, még nem fogom…
- Ez esetben várj meg a szobában. – tessékeltem be, én meg kikerestem a sok papírzacskó közül a fehérneműt. Gyorsan felkaptam a bugyit és a melltartót, meg Iker köntösét is visszavettem magamra. Beléptem a szobába és lassan becsuktam az ajtót. Mikor megfordultam Iker már mögöttem állt és az ajtónak döntött és ajkaimat tépte. Szépen lassan elkezdtem tolni hátrafelé meztelen mellkasánál, vizes ingétől már megszabadult, és én azt akartam, hogy a nadrágját is hagyja el… lehuppant az ágy szélére és teljesen letolta a farmerját, én pedig felette állva hagytam, hogy a köntösöm szétnyíljon és leessen a földre. Sóvárogva nézett végig lábamon, egyre feljebb és feljebb. Nem tudtam eldönteni, hogy előbb ő fog leteperni vagy inkább én őt. Hisz őt ismerem a világon a legmegfontoltabb embernek, valószínűleg nem véletlen lett belőle kapus. Végül ő lépett vagyis nyúlt először. Külső combomon végig simított, és a frissen beszerzett csipke alsónál megállt a keze és az anyaggal kezdett el játszani.
- Tetszik a meglepi, de nélküle még jobb lenne. Enélkül is gyönyörű vagy és csábító. – ültéből felállt és megcsókolt, megpörgetett minket és eldöntött az ágyon. Mikor megszakítottuk a csókot feljebb csúsztam alóla, annyira, hogy most a hasam volt a fejénél. Csókokkal halmozott el köldökömnél, simogatta a derekamat, lassan édesen szívogatta bőrömet, de ezzel csak azt érte el, hogy én már majd meg őrültem. Még sem tettem ellene semmit, hisz élveztem, kínzott nagyon is, és mindezzel ő is teljesen tisztában volt. Fölém mászott és újra egymás ajkait becézgettük, hol a hajába túrtam, hol a hátán karmoltam egy kicsit végig. Közben áttért nyakam kényeztetésére, én meg nem győztem szedni a levegőt már most. Picit megemelve felső testemet megszabadított a melltartómtól, és domborulataimat kezdte el ostromolni, de sokat nem időzött el velük hál égnek, hasamon is aránylag gyorsan átsuhant. Látszik nem csak én vagyok már nagyon türelmetlen. Egy csókot lehelt alsó területemre a csipkén át, és megszívta, testem megremegett szája alatt. Mire egy újabb csókot kaptam.
- Iker! Ne játssz! Csak csináld! Kérlek! – igen könyörögtem neki, mert akartam őt. És ő is engem, bizonyítva nekem feszülő férfiasságával.
Egy csókkal elhallgattatott, és én már tényleg azon voltam, hogy átveszem az irányítást és megerőszakolom.
- Akarlak! Kérlek! – néztem fel elködösült gyönyörű barna szemeibe. Szó szerint szenvedtem már alatta, ki voltam éhezve egy jó szeretkezésre, amit ő megadhat nekem. Sikerült elérnem, amit akartam, szó nélkül megszabadított alsó neműmtől és egy vad csókot kezdeményezett, kezével megbizonyosodva róla, hogy kellően nedves vagyok egy ujjával belém hatolt, majd követte még kettő és én a szájába nyögdécseltem. Gyorsan újra lábaim közé fészkelődött, immáron alsógatya nélkül, szemeimbe nézve hatolt belém és az érzésre mindketten felnyögtünk. Lassan kezdett el mozogni bennem, de a vágy és a beteljesülés hevével egyre nőtt a tempó. És az orgazmus hamar utol is ért, nem sokkal utánam Ikert is.
Egymás mellett feküdtünk már egy ideje, és újra eszembe jutott a késő délutáni telefon hívás.
- Most már elmondod miért hívott téged a bátyám?
- Nem lényeges, a saját életünket éljük és ne másokét. De majd elmondom, csak most nem akarok vele foglalkozni ha már itt vagy. – karolt át és lassan elaludtunk.

~ Bett ~

Már két napja, hogy eljöttem Madridból, bár lehet, hogy volt az már több is. Amint leszállt a gépem kezdődött a hajtás, de egyáltalán nem bántam. Ez kellett ahhoz, hogy ne tudjak annyit agyalni, és rágni magamat a közel múltban történteken. Próbákról próbákra rohantam, majd bemutatóra. Kora reggel keltem, és általában hajnalban kerültem ágyba. Néha ránéztem a másik telefonomra, de azon szinte nem is kerestek. Sose mutatta, hogy egy barátom is hívott volna… kicsit fájt, de ezzel sem volt időm törődni, és ez a készülék épp ezért mindig itthon pihent. Mit is vártam… nem tudom. Főleg, hogy az egyetlen legjobb barátom Dora… és nem valami szépen váltunk el. Victől meg nem is vártam, hogy keressen…
Egyik nap még jobban zűrös napom volt… a feje tetején állt minden a közeledő bemutató miatt, és a telefonom is állandóan csörgött.

- Halló? – vettem fel az egyik hívást, ismeretlen számról.
- Hola Bett! – ki ez? Ki ez? Ismerős a hangja… meg van!
- Szia Bree.
- Végre elértelek, gondoltam hívom ezt, ha már a másikon nem érlek el. – kezdett el csevegni a telefonba.
- Az az igazság, hogy most nem érek rá, rohannom kell. Majd visszahívlak, ha lesz rá időm.
- Jó, rendben! Szia. – és már ki is nyomtam a telefont.

Bő három nap múlva tudtam csak visszahívni Breet a szabadnapomon. Tegnap meg volt az első nagyobb szabású bemutató, és mára kimenőt kaptam.

- Szia. Bocsi, hogy csak most hívlak, de most tudok beszélni. – kezdtem bele mondandómba mikor felvette a telefont.
- Szia. Semmi baj, tudom milyen a hajtás. – hát igen, Bree is modell. – Jövőhéten megyek Madridba, találkozunk?
- Nem tudunk, nem vagyok otthon.
- Kár. De akkor most merre vagy madárka?
- New Yorkban, és ha minden jól megy még fél évig itt leszek.
- Miért vagy ott?
- Miért? Hát mert munka van… - válaszolom unottan neki.
- Ez oké… de minek mentél egészen az óceánon túl, hogy a kifutókon libeghess, amikor otthon is épp eléggé keresett vagy!
- Nem fontos…
- Bett! – szól rám indulatosan, azt hiszem már az agyvize a magasban. – Most szépen elkezdesz mesélni! – Nem tehettem mást neki álltam a történetnek rövidre fogva, mert még a végén képes lenne felkutatni New Yorkban, csak hogy kiszedje belőlem mi bajom.
- Hm.. nem ismerem Vicet, de téged igen. Miért nem küzdesz Fernandoért?
- Mert nem tehetem, meg van kötve a kezem.
- Neked is jár a boldogság, nem lehetsz mindig előzékeny és önzékeny.
- Aha, igen… De inkább ezt a témát hagyjuk. Majd szépen elfelejtem és minden meg van oldva.
- Hát nem tudom mennyit segít majd, hogy elmenekültél a probléma elől, mert ha visszamész szerintem minden ugyanott fog folytatódni.
- Mindegy… veled mi újság?
- Meg vagyok, a megérdemelt szabadságomat élvezem még.
- Jó neked. Viszont akkor én megyek, hogy élvezhessem az egyetlen szabad délutánom most már.
- Oké. Örültem, hogy beszéltünk. Vigyázz magadra.
- Ha ezt mondod akkor a kezemet és nyakamat fogom törni… Viszont te vigyázhatsz magadra! Én is örültem. Szia!

Letéve a telefonomat elment a maradék jó kedvem is… Átöltöztem futó cuccba, és elmentem a közeli parkba a köröket róni, hát ha az egy kicsit felszabadít. Fülemben szólt a pörgős zene, és csak szürkületkor vettem észre, hogy elrepült az idő. Hazafelé menet betértem az egyik kisebb boltba, vettem hozzávalókat a vacsorámhoz, és csak aztán mentem haza.
Gyorsan lezuhanyoztam és neki álltam főzni, hogy egyek végre valami normálisat is. Az elmúlt időszakban, ha ettem az is ilyen gyors kaja volt… és most nem Amerika egyik nevezetességére gondolok, bár néha az is lement a torkomon, de egyszerűen alig volt pár percem valami normálisat enni a rohanások közepette. Testemen is egy kicsit meglátszott, és az arcomon is, hogy nem eszem rendesen, néha hazaérve ettem pár falatot, amit elvileg nagyon nem szabadna. De egyáltalán nem érdekelt, hisz azt akartam, hogy tartsam a formám, és ne elfogyjak…

~ David ~

Barátomhoz becsöngetve Vic nyit ajtót egy fekete selyem köntösben. Azt hiszem jobban járok, ha nem vagyok arra kíváncsi mit csinálhatott nem rég… eléggé ki van pirulva és még délután 4 sincs… Vagy én bambultam el idefele?! Nem az nem lehet, nem rég néztem meg az órámat. Visszatérve a jelenbe, végig mérem az elém táruló látványt. Mégis csak férfi vagyok!
… szabad férfi…
- David?! - lepődik meg személyem miatt, de úgy gondoltam csak ide jöhetek, nem tudtam róla, hogy Vic itt van, akkor biztos kétszer átgondolom hova menjek…
Csapattársam barátnője mögé sétált egy szál bokszerben, na így már tudom az egész délutáni programjukat… De jó nekem! Fernando Vic vállára akart hajolni mosolyogva, de hirtelen megállt mozdulatában, mikor meglátott engem. A nők által imádott kis fiús mosolya is eltűnt.
- Mi történt? – kérdezi komolyan és kilép Vic mögül, kijjebb tárja az ajtót és elveszi tőlem megpakolt sporttáskámat. Vic arrébb áll az ajtóból én meg elsétálok mellette Fernando után. A táskámat letette a kanapé mellé és leült, szó nélkül követtem, hisz nem egyszer voltam már itt a legjobb barátomnál. Rám nézett és én tudtam, hogy nekem mesélnem kell önszántamból vagy faggatni fog.
- Patricia el akar válni.
- De hát miért? – értetlenkedik teljesen jogosan társam.
- Elege lett, be sokkalt, ahogy kivettem a szavaiból. Igazán nem avatott be… Elege lett abból, hogy néha később értem haza, mert beültem veletek valahova, vagy az edzés húzódott el. Kész agyrém, még azzal is megvádolt, hogy megcsalom.
- De hát sose csaltad meg. Bolondultál érte mindig!
- Régebben… mostanra már egyre inkább elhidegültünk egymástól. De ne néz így rám, nem csaltam meg. Mikor lett volna rá időm?!
- És mi lesz a kicsivel?
- Azt mondta szeretné, ha ott lennék a szülésnél és természetesen bármikor láthatom.
- Akkor lehet van még esély!
- Nem, már nincs. Azt is mondta, hogy nem akar a gyerekének egy ilyen apát… aki nem tudna vele foglalkozni. Mindig is együtt képzeltük el a jövőnket és nem külön-külön… - sóhajtottam letörten… Nem akartam, hogy az első gyerekem nélkülem nőjön fel… Hogy nem lehetek vele annyit, amennyit csak szeretnék… Talán emiatt fájt a legjobban ez az egész.

~Vic~

Miután David bejött én bezártam az ajtót és a szobába mentem, hogy felöltözzek. Kilépve hallottam csak meg, hogy miről beszélgetnek.
- Itt maradsz! Tudod hol a vendégszoba. – mondja Fernando.
- Nem akarok zavarni, azt hittem egyedül vagy. – menti a menthetőt David.
- Pár nap és egyedül is leszek, vagyis mi ketten maradunk, de az ágyamba át ne merj kéredzkedni. – hecceli barátja.
- Nem áll szándékomban haver. – neveti el magát végre vendégünk.
- Hát azt én sem szeretném. – szólok közbe Nando mögé lépve.
- Annyira azért nem vagyok elkeseredve, hogy odáig fajuljon a dolog.
- Akkor jó, én megyek csinálok valami vacsorát. – mondom, mire Fer figyelmeztetőleg elkapja a csuklómat.
- A műanyag kést használd!
- Drágám, amint bebizonyítod, hogy lehet műanyag késsel húst aprítani megborulok előtted és onnantól kezdve műanyag kést fogok használni. És amúgy is a hideg vizes ébresztőd épp eléggé kiölt belőlem minden szerencsétlenkedést. De ha gáz van sikítok!

Végül baleset nélkül csináltam egy kis rizses húst, és még jól is sikerült életem második rizses húsa. A fiúknak is ízlett szerencsére, szóval tök jó vagyok.
Vacsi után elterveztük, hogy másnap este elmegyünk egy jót bulizni, összecsődítjük a bandát és jól érezzük magunkat. Amúgy is 2 nap múlva haza kell mennem…
Még néztünk egy sorozatot, de a szünetben David ott hagyott minket, Fernandot meg meg sem lehet zavarni sorozat nézés közben. Nem mentem egyből David után, mert érdekelt a rész vége… de mikor vége volt bekopogtam hozzá és megágyaztam neki. Már egész jól feltaláltam magam a lakásban, otthon éreztem magam, ezért bátorkodtam úgy is viselkedni, mint ha már több éve itt laknék. Bár egy kicsit szégyelltem is magam, nem tudtam, hogy lehetek-e ennyire felszabadult itt, hogy megtehetem-e mindezt…
- Segítsek? - kérdezte meg, de én csak leintettem, ő meg az ablakhoz sétált.
- Jól vagy? – kérdeztem rá, még mielőtt teljesen kész lennék…
- Nem tudom… majd jól leszek. – fordult felém és sétált vissza az ágyhoz. Én még helyére igazítottam a párnát és a paplant és az ajtóhoz mentem.
- Jó éjt! – szóltam még vissza neki.
- Nektek is…
Átmentem a mi szobánkba, Fernando épp a telefonját bújta és hívott valakit.

- Hola Iker! – szóval őt hívja, én meg leültem párom mellé és akaratlanul is hallottam mit beszél Iker a vonal másik végén.
- Hello Fernando.
- David ma megjelent nálam.
- Mi történt? – kérdez rá egyből.
- Patricia kirúgta és el akar válni.
- Átmenjek? Vagy Dora?
- Nem, nem kell. Mi vigyázunk rá. Csak úgy gondoltam jó, ha szólok neked is, mint csapatkapitányunknak és, mint barátjának. De azért szerintem ne említsd neki, hogy elmondtam, majd ha akarja elmondja.
- Jó, rendben. Ha valami segítség kell, szólj.
- Oké. Viszont holnapra kitaláltunk egy összeröffenést a szokásos helyünkön. Davidnak is lehet jó lenne, meg Vic is megy haza lassan.
- Oké, ott leszünk. Majd még beszélünk. Vigyázz rá. Szia.
- Szia. Jó éjt. – rakta le a telefont Fernando.

Én meg néztem csodálva őt.
- Szeretlek! – mondtam neki megigézve és elvesztem tekintetében.
- Mi az, már nem akarsz kinyírni? – viccelte el a dolgot, na szép, hát akkor ezt benézted életem…
- Most hogy mondod. Pedig már akartam mondani, hogy menjünk fürdeni, de hogy eszembe juttattad, így erről letehetsz.
- Ne már! Ne haragudj!
- Na jó gyere, de csak akkor, ha meleg vízben fürdünk. Azt azért jobban szeretem. – fogtam meg csuklóját és magam után húztam a fürdőbe. Aránylag gyorsan sikerült levetkőznöm, pedig akadályoztatva voltam… hol egymást csókoltuk, hol Fernando nem volt képes elengedni a derekamat, vagy cirógatásával, csikizésével nevettetett.

- Örülök, hogy már nem haragszol – mondta egy csók után.
- Sejtettem. – mosolyodtam el én is.

Beálltunk a zuhanykabinba és folyattuk magunkra a meleg vizet, és csókoltuk egymást, de tovább nem mentünk. Végül megmosakodtunk és kimásztunk a jó kis vízáradat alól. Az egész fürdőben állt a gőz, Nando meg elcsórta a törölközőmet és nem akarta visszaadni, egy kis harc után megszereztem az övét és akkor önként adta vissza az enyémet az övéért cserébe. Megtörölköztem majd magam köré tekertem, fogat mostunk, de kicsit gyorsabb voltam és a türcsiben iszkoltam ki a fürdőből a szobába, hogy magamra kapjak valamit. Felvettem egy bugyit, meg kerestem egy új alvós pólót Fernando szekrényéből.

- Már megint benyúltad az egyik pólómat? – jött be a szobába.
- Ühüm – mondtam nagy boldogan, olyan jó anyaga van és olyan jó jellegzetes Fernando illata. Közben a törölközővel szárítgattam vizes hajamat egyik oldalt, ő meg mellém sétált és másik oldalt nyakamba csókolt.
- Kössünk egy üzletet. Megtarthatod ezt, de a másikat kérem vissza!
- De csak akkor, hogy ha itt vagyok hordhatom azt is.
- Legyen! – ment bele. – Csókot rá! – én meg elröhögtem magam, és derekamnál fogva húzott magához, hogy megkaphassa a csókját.
- Na most már lefeküdhetünk? – kérdeztem meg.
- Azt bármikor. – csillant fel a szeme.
- Bolond. Nem úgy. – kacagtam el magam.
- Ünneprontó. – szomorodott el, de csak megjátszotta. Hát igen focista a drága és nem színész. Ezek szerint ünnep, ha lefekszünk? Morfondíroztam magamban.
- De jó nekem. – folytattam én is a játékot.

Befeküdtünk az ágyba, és elhelyezkedtünk. De még nem igazán tudtunk elaludni. Beszélgettünk Davidékról, meg tudtam, hogy Patricia két hónapos terhes. Meg még kitárgyaltuk azt, ami épp eszünkbe jutott, közben egyik karjával játszottam. Hol az ujjait birizgáltam, vagy köröket róttam a karjára egy ujjammal, vagy csak összefűztem ujjainkat. Lassan nagyokat kezdtem ásítani, és általában az ásítás ragadós, és ez most sem maradt el, ő rá is ráragadt.
- Amúgy visszatérve… - mondja a csendbe halkan.
- Hm?
- Én is szeretlek!
- Jól teszed! – mosolyogtam. Megcsókoltuk egymást lágyan és finoman, az a jól eső bizsergés végig cikázott egész testemen. Közelebb fészkelődtem hozzá, kaptam a homlokomra is egy puszit, lehunytam szemem és nem sok kellett el is aludtam.