Something special

Van valami, ami most egy kicsit eltereli a figyelmemet, és ebből egy szösszenet is születőben van, az elejét megmutatom aztán kiderül felrakom-e majd valahova vagy nem.

" Itt fekszünk egymás mellett, mint két idegen. A sötétben felfele bámulok, és csak a függöny alatt beszűrődő utcai fény ad egy kis világosságot. Hallom, ahogy szuszog, már biztosan alszik, míg én olyan éber vagyok, amit 20 liter kávéval se tudnék elérni.

Atya ég, ő alszik itt mellettem! Vált még gyorsabb ritmusra szívverésem. Tehetetlenségemben az arcomon végig simítok, és legszívesebben üvölteni tudnék, de csak sóhajtok, mire megmozdul felém. Közelebb vackolja magát hozzám és... én... azt hiszem meghaltam, pedig nem csinált semmit, csak annyit, hogy él és létezik és itt van velem. Lehet hagynom kellett volna, hogy inkább menjen szállodába? Akkor talán megélném a reggelt.

Hogy jutottunk idáig? Én magam sem tudom..."

Tudom nem ezzel kéne foglalkoznom, de ezt álmodtam egyik éjjel... (vagyis ez csak egy részlet) és és önkívületi állapotban vagyok pár napja, amilyet rég nem éltem már... Úgy érzem muszáj leírnom, még ha csak magamnak akkor is.

És azt hiszem meg fogok halni... az öt nap munkát sem bírom kipihenni... jövőhéten 2 záróvizsga, 2 (sima)doga és egy beadandó vár rám...

És utána újból öt nap munka...

Tudom, hogy állandóan csak ígérgetek, de tényleg, ha úgy van szoktam hozni a fejezetet (volt amikor többet is), csak most nem jön ki úgy. Tényleg ezer bocs, meg több anya medve!!!

Helyzet jelentés a frontról

Úgy érzem magam, mint aki kipurcant...
5 napja gépnél se ültem, nem is ettem, 4 kilót leadtam... ^^"
Először mesélek, egy kis vicceset.
Múlt héten apukám kórházba ment, hál égnek a lábán, és nem érte el otthon a vég... már kint van, de kíváncsi leszek, hogy most, hogy fog magával törődni, azért nem szeretném, ha megint elöntené a víz hasig és megfojtaná... Szóval van egy kutyája, csak vele él, és a kutya el lett víve a nagynénémékhez (apu nővéréhez) pénteken bent voltam apunál a kórházban és kapja a központi számon a telefont, hogy a kutya haza talált. Volt egy kedves idióta, aki a díszkapura felszerelt hálót kivágta, és így a kutya szépen kiszökött, és 3 óra alatt hazatalált. Iszonyat forgalmas utakon kellett átjönnie, de azt is kinézném belőle, hogy buszozott, mivel úgy egészen biztosan ismeri az utat. Hisz két havonta biztosan megjárják apuval, mikor összeruccan a család ünnepelni. De komolyan számomra még mindig hihetetlen, főleg, hogy semmi baja nem is lett. De látszott rajta mikor érte mentem apu lakásához, hogy nekem nagyon örül, utána bement a lakásba látta, hogy apu nincs sehol és aztán teljes sokkba került, ki se akart mozdulni a kuckójából, de egy idő után kijött és dörgölőzött a kezemhez. De ki lett vele cseszve, mert még aznap este visszavittem nagynénémékhez és meg is lett kötve...

Szombaton reggel dolgoztam, utána rohantam be apuhoz a kórházba aztán haza és a keletibe, hogy elérjem még az egyetlen közvetlen járatú vonatot Sopronba. Megbeszéltem anyujával, hogy Esztit meglepem/meglepjük a szülinapján. Erre a nővére Finnországból nem elszólta magát? 10 perccel azelőtt, hogy anyuja indult volna értem az állomásra, skypeon megkérdezte, hogy a Viki ott van már? Eszti egyből ott termett, és kikészült. Azért aranyos volt az egész szitu xD ugye Eszti?

Most pedig 5 napot dolgoztam a hungexpon, teljesen le vagyok szívva, mindenhol izomlázam van, fájok, örülök, hogy élek, satöbbi. Volt 3 és fél napom a hot-dogos kocsinál, az életemet eluntam, szombaton aztán meg jönnek ki a fiúk dél körül, hogy záróra van. Én meg nézek mi van? Nincs még 7 óra... Az OMÉK megvette a területet, és nem árulhattam hot-dogot, tök jó. xD Belettem állítva a nagybüfében pultba, elsőre láb alatt voltam, de szerintem a végére egész jól belejöttem, hogy miből mennyit, mit mennyivel mérünk satöbbi. De hárman egyszerre nem lehet egy kasszás keze alá dolgozni szerintem... De én azért el voltam a sör csapolással is :D
Úgy volt, hogy vasárnap nem is kell mennem dolgozni, aztán mikor már kijöttünk akkor kaptam az üzenetet, hogy még is menjek palacsintázni. Pedig már örültem, hogy megúszom a nagytakarítást, és aludhatok végre rendesen. De a tegnapi napom nagyon kész volt... Szerintem 20 percen keresztül kiakasztottam azokat akikkel voltam, mert olyan röhögőgörcs és idiótaság jött rám, hogy már nekem fájt XD de 5 nap munka, 300 palacsinta után, és a melegbe szerintem ez azért nem meglepő, hogy bediliztem kicsit :P de két hétig most pihi van :)

Felraktam a My dream, my wayhez az új fejezetet... További szöveg ott olvasható, akit érdekel. Amint felvettem a normális élet fonalát, és nem kell rohangálnom, tanulnom, pótolnom megírom ide is az új fejit.

Köszöntem, hogy elolvastátok unalmas minden napjaimat xD puszika, én mentem a dolgomra, ha lábra bírok állni... :)