I'm dieing...

Ma meló volt... a tegnapi napom se volt semmi, de a mai még fárasztóbb... kora reggel újság osztás... hulla voltam, mert nem aludtam jól, és átkoztam az összes embert, hogy miért nem képesek elvenni egy rohadt újságot és kidobni az egy méterre lévő kukába, és hogy ezeket addig ütném, rúgnám míg fel nem sírnak! szóval jó gondolatok jártak a fejembe XD aztán mentem barátnőmmel szórólapozni, bejártuk egész Csömört... és 1 órába telt mire megtaláltuk a HÉV-et, de addigra már vonszoltuk magunkat. Most érzem, hogy leégett az arcom, meg leszakad a lábam, és élni sincs erőm, főleg, hogy a torkom a kétszeresére van dagadva o_O na mindegy a lényeg a fizu, kell ám Sartira, ahj úgy várom már!
És holnap megyek "állásinterjúra" *-* Ha a főnök alkalmaz minket jövőhéten 4 nap alatt keresek 30 ezer forintot! És ha beválunk, akkor fog még minket hívni rendezvényre! Szóval tessék drukkolni nékem/nekünk! :)
És egy olyan hír, ami szerintem a legjobban érdekel titeket, mint az én életem, az az, hogy szombaton megszerzem az office progit, és remélhetőleg sikerül belelendülnöm az írásba! Már nagyon szeretnék hozni frisst mindenből!

Na ezt meg most hallottam és vicces :D
"Kitiltották Shakira Waka waka dalát a Santiago Bernabeuból, mivel, hogy Shakira Piquével jár!" XD

uuuuuuuuuuuuuuwááááááá

Jól vagyok! Vagyis nem...
És igen ezt most ki kell írnom magamból...
A hetem egyszerűen fenomenális volt... Hétfőnként egy lelkipásztorral van óránk... @_@ 1 órán át a tartalomjegyzéket vettük át, nem csoda, hogy mind az 5 ember lelépett szünetben... Kedden egyedül voltam órán... A tanár bepiált :"D engem meg beraktak másokhoz, más órára. Akkor még a fránya korán kelés is meló miatt...
Ma kaptam egy sms-t ismerősömtől, hogy mi újság, meg hogy üdvözlet New Yorkból... Tiszta gonosz, és azt kaptam reagálásként, hogy mondta, hogy legközelebb mehetek vele, de ha nem szól, hogy a búbánatba? Írtam neki, hogy inkább azt mondaná, hogy meg van a repjegy, 1 hét múlva indulunk XP erre bezzeg nem jött válasz o(>.<)o
Aztán ma is egyedül én mentem be órára... és a lelkipásztorka helyettesített...
Suli után átmentem volt osztálytársamhoz. Lesétáltam a Stadionig, szembe velem jönnek a Holland drukkerek... én meg magamba mondom, hogy még jó, hogy most nincs rajtam semmi Spanyolos XD Még jó, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy felvegyem a sálam, különben lehet meglincseltek volna XD Osztálytársammal újraraktuk a rendszerem, mert hát már másfél éve nyűttem lapimat és már ráfért, meg kicsit szarakodott. Közben neki álltunk meccset nézni, tiszta ideg lettem a Cseh gól miatt, de legalább drága Villa egyenlített és aztán még a 11-est is belőtte. Szóval full happy meg minden. Meg kaptam tőle egy foci, kosár meg röplasztit Kappa-t csak fel kell fújni őket. Erre meg hazaérek benyomom gépet... és egyszerűen nem képes csatlakozni a hálózathoz, és egy csomó progit vissza kell telepítenem! Ezért utálom én az újratelepítést! :( Nálunk sosem működik semmi se jól... =(
Nem tudom meddig fogom bírni a géppel a kakaskodást, és azt se, hogy így, hogy fogok írni...
Na mindegy befejeztem a sopánkodást. Jó éjt, bár asszem még olvasok... Amint tudok jelentkezek, de remélhetőleg a lapimról.

Feliz Cumpleanos ~ Surprise

Boldog születésnapot Nandonak! :) Hogy repül az idő~

A csodás álmokkal nem sikerült elkészülnöm mára... viszont van másból egy kis meglepetésem! :)
Lassan, de biztosan Hugimmal egy új történeten dolgozunk, íme egy kis ízelítő~
[ez még csak az én kreálmányom]

~ Victoria ~

Csapzottan, véres ruhákban rohantam be a kórházba, magam mellett a mentősökkel, akik szerelmemet tolták a műtőbe. Valakinek neki is rohantam, de nem igazán tudott érdekelni. Csak az ajtó tudott megálljt parancsolni és az előttem megálló mentős, aki tájékoztatott arról, hogy én oda már nem mehetek be.

- Nem sokára jön valaki és megvizsgálja jobban. Biztos sokkot kapott.

- Nincsen semmi bajom. – mondtam, csak idegbajt kaptam az egész helyzettől és aggódtam… rajtam tényleg csak karcolások voltak, és zúzódások… ami engem borított az nem az én vérem volt. Dühösen, combomra csapva fordultam meg, és roskadtam le a legközelebbi székre, fejemet tenyereimbe temetve.

~ Fernando ~

Oli elzavart, hogy egyek valamit… már több órája bent vagyunk a kórházban, és vajúdik… komótosan mozogtam, feszült voltam, hogy mikor lesz meg már végre a mi pici lányunk.
A hirtelen jött nagy hangzavarra kaptam fel a fejemet, egy férfit toltak hordágyon, mellette egy nő futott majdhogy nem tetőtől talpig véresen, az arcán is elkenődve, melybe könnyei vájtak apró utakat. Felém tartottak, de én nem mozdultam. Le voltam taglózva, hogy mi történhetett. A nő neki is szaladt a vállamnak, de töretlenül a hordágyon fekvőt figyelte, én pedig őt.

- Victoria?! – suttogtam utána fordulva.

Nem engedték tovább az egyik ajtónál, dühösen, összetörten ült le az egyik székre. Nekem se kellett több, megindultam felé. Régóta nem láttam és nem tudom mi történhetett. De arra nem számítottam, hogy ilyen állapotban kell újra találkoznunk.

Csendben leültem mellé, de erre sem figyelt fel.

- Victoria – raktam vállára kezemet, mire kicsit összerezzent és oldalra fordítva fejét rám nézett. Meglepettség, kétkedés, és fájdalom volt a szemében, amikkel rám nézett.

- Fernando? – azt hiszem nem csak engem ért meglepetésként az újbóli találkozás. –Mit keresel te itt? Ha nem lennék csurom véres megölelnélek, de inkább hagyjuk ezt most.

- Olalla a szülészeten van.

- Ohhh, gratulálok.

- Köszönöm, de veled mi történt?

- Balesetünk volt… én vezettem, oldalról pedig belénk jöttek… Chadet érintette a legjobban az ütközés és nem tudom, hogy túl éli-e… -a könnyek felgyülemlettek szemében, de nem engedte útjára őket.

- Sss… minden rendben lesz. De a te fejedet meg kéne nézetni… nem néz ki jól az a seb. – húztam magamhoz.

- Csak egy karcolás, nem komoly. – mint mindig most is erősnek mutatja magát…

- És hogy szerezted?

- Azt hiszem lefejeltem az ablakot mellettem… - csoda, hogy még életben van, és nem kapott sokkot vagy nem vesztette eszméletét, de lehet, hogy most az ijedtség nagyobb, mint a fájdalom.

~ Victoria ~

Teljesen meglepődtem, hogy Fernando az, aki most itt van mellettem. Örültem a társaságának, legalább volt valaki aki elterelte a figyelmemet, a gondolataimat…

Hallottam az előző ajtónak a nyitódását, és odakaptam a fejemet. Egy nővér jött ki rajta, és hozzám tartott.

- Jó napot! Ön a hozzátartozója?

- Igen, a menyasszonya vagyok. Hogy van?

Kapok véleményt?????????????? *-*

Díjak!

Na eljutottam idáig is, hogy végre kirakjam... bár nem tudom, hogy sikerült most ehhez erőt szednem XD

Szóval el se hiszem, hogy kaptam egy díjat, sőt kettőt! Muchas Gracias Bett y xoxo! :D

És íme a szabályok:
1, Egy bejegyzés amiben a díj logója megjelenik és a szabályok feltüntetésre kerülnek.
2, Belinkelni azt a személyt, akitől a díjat kaptad és tudatni vele, hogy elfogadod.
3, Továbbadni 3-5 tehetséges, lehetőleg kezdő blog társadnak és ezt
tudatni is velük.

Akiknek küldöm:
1. Dora
2. Hugi
3. Drága sárgapöttyös feketekávém :D

És viszonzásként...

4. Bett
5. xoxo


És nem utolsó sorban a szavazás lejárt, és hát nyert a Csodás álom... amint jobb állapotban leszek neki ülök, de most semmi energiám nincs hozzá... és egy fej levágást is szívesen fogadnék, de ez úgy se fog bekövetkezni... így tehát harcolok a fejfájás és bacik ellen. Ááááá tiszta álomkórosan érzem magam, és nyomottnak...

Pray for Japan

Nem tudom mit lehetne tenni... szeretnék gyűjteni Japánnak, de mindenki lehurrogja, hogy mert a magyar ember úgy sem fog segíteni... és épp ez a baj, hogy hiszem, hogy még is van az emberekben annyi jó érzés, hogy akár 100 ft-tal támogassák őket. De neeee~m... még ezt is ki kell ölni az emberből... Komolyan már szívesebben mennék ki segíteni önkéntesként, hogy pusztuljak bele más helyett a sugárzásba...
Mindegy én Giru koncerten is adtam és Miyavin is adni fogok... És veszek Miyavin is pólót vagy valamit, ha már felajánlotta a bevétel felét a földrengésben károsultaknak, és még gyűjtést is szervez.
Bár képzelem milyen jó hangulatú lesz a koncert, úgy, hogy már megint a családjáért aggódik... bár remélem most jó egészségi állapotnak fog örvendeni, és nem ájul le a színpadról...
Rengeteg koreai sztár is adakozott már, Jang Geun Suk, Big Bang, 2ne1, Rain, meg meg csomó mindenki. Giru is csinálja a gyűjtést, míg koncerteznek, Myv is már Barcelonában zúzza neki.
Lady Gaga is gyűjt, és lehet én is veszek egy olyan karkötőt...

Girugamesh in Hungary~

Jön az elmaradhatatlan beszámoló! Azt se tudom hol kezdjem...
Csajoktól kaptam egy bögrét, amin egy közös koncertes képünk van. Azért, hogy mindig befogadom őket, és nem hagyom, hogy eltévedjenek Pesten. Kevesebb, mint egy hónap múlva lesz, hogy egy éve ismerjük egymást :) (L) És azóta mindig együtt koncertezünk. De lehet, hogy csak a szállás miatt szeretnek XP [na jó nem, csak viccelek =D ]
Pénteken aludtunk 5 órát, nem sokkal 6 előtt keltünk, gyors készülődés és mentünk a Dieselhez. Kábé ha 20-an voltak előttünk, de mert, hogy ők hülyék és ott aludtak, ezért foglaltak még vagy 20 embernek helyet... na meg a lópikulát... Furcsa mód még sem húztuk fel magunkat rajta annyira, egy ideig... Ismerkedtünk megint, meg minden ilyesmi, ami szokott lenni ilyenkor. A csaj akihez "betársultunk" nagyon pózer volt XD Én jókat röhögtem a beszólásain xD
Éjszaka esett, az emberek meg úgy gondolták, hogy a dombon simán fel lehet jutni, meg le. Olyanokat csúsztak, hogy nem tudtuk már merre forduljunk a nagy röhögés közepette :D
Nagyon jó idő volt, ami nagyon megdobta a hangulatunkat, és a sütkérezés közepette valahogy gyorsabban is telt az idő.
Úgy 1 óra körül megjött a buszuk, de nem jött a kedvenc busz sofőrünk :( Pedig úgy vártuk, hiszen a legelső Myv koncerten, pont Girus pulcsiban volt. Ezért elképzelhetetlennek tartottuk, hogy ne ő vezesse a buszt, amivel ők jönnek, de hát még sem úgy lett :(
És ami a legjobb volt, hogy nem kerítették el a buszt, így 2 méterre voltunk az ajtótól, ahol leszálltak. Mindannyian integettek és mosolyogtak :)
Egy kis idő után neki álltak behangolni a hangszereket, Vivivel hátra mentünk ahol jól lehet hallani, azt nyitva volt az ajtó és úgy még jobban lehetett... olyan hangokat adtak ki, mint akiket gyilkolnak :D nagyon aranyos volt :D
5kor jött tesó, hogy haza hozza a plédet, meg a termoszt, amire szükségünk se volt, hála a napocskának. Kimentem hozzá a vili megállóhoz, erre megláttam, hogy mindenhol Fradi drukkerek, és hát iszogatnak. Enyhe halál félelem, de nem csak nálam... Mindenkinek beszólogattak... volt akit le emoztak, vagy piával kínálták. Egyik csajnak olyat mondtak, hogy szívesen rendet csinálna nála. Meg odajöttek Dieselhez és röhögtek rajtunk. Csöppet kellemes volt...
5től meg eleve elkezdtünk nyomorogni... -.-"" ekkor kezdtem el nyűgös is lenni... meg úgy mindenki más is.
Annyira jó volt egy csomó ismerőst látni, akikkel csak ritkán tudunk találkozni.
7kor kapunyitás, letépték szegénykéimet :( [jegyről a képüket]
Egyből ruhatár, majd be a színpadhoz. Bal oldalra álltunk, úgy 2-3. sorba. Előttem egy magas csávó. És hát mellettem & mögöttem kik?? Hát a kedvenc szlovákjaim... megint úgy nyomultak... az egyik csaj van vagy két méter magas, debella és furakszik előre az első sorba... komolyan miért nem jó neki a 3. sor? Ilyet beszólt angolul, hogy: tudja, hogy kurva magas, de nem megy arrébb. Az oldalamba megint beépültek, lábam remegett és görcsölt, de legalább Anett balról tartott. Kis idő után a kordonba is meg tudtam kapaszkodni és a srác mögül is beljebb kerültünk a színpad közepe felé. Kis harciaskodás után sikerült kiszorítani a debellát meg egy másikat XD és egy csajjal egymásba karoltunk, így tök jól meg tudtuk akadályozni, hogy bárki is közénk/elénk furakodjon.
Fél 9kor pedig kezdtek! *-* Az egész hely megtelt!
Féltem, hogy nem fogják élvezni a koncertet, a Japánban történtek miatt...
ShuU előtt álltunk, Nii a másik oldalt. Egyszerűen végig mosolyogtam, ahogy felnéztem ShuU-ra. És mikor bejött Satoshi és bevágta a debil fejű száj nyalást, nyelv nyújtást oldalra, még inkább mosolyogtam. Egyszerűen irtó szexi volt *-*
A számokra egyszerűen nem emlékszem csak pár számra, a sokk hatás miatt, hogy mivel kezdtek, mivel folytatták, meg ilyenek. Egyszerűen csak tomboltam, és élveztem Satoshi gyönyörű hangját és a gitárokat és Ryo dobját. És gyönyörködtem csillogó szemekkel, és énekeltem. Volt olyan, hogy ittak, kiabáltuk be a neveiket, ShuU, Nii, aztán egyszer jött egy jó hangos Satoshi, hátra fordult, intett és úgy elvigyorodott, hogy ott haltam meg XD
Meg Ryo olyan kis dancet nyomott a dobok mögött, hogy úúúú :D nagyon kis cukker volt :D
ShuU vállalta be, hogy beszél magyarul. " Jó estét! Japán vagyok. Köszönöm!" aztán átváltott angolra... Are you ready? *sikítás* Are you crazy? *sikítás* Are you stupid? *fél társaság kussba, aki ért angolul, a másik sikít, aki nem értette vagy tényleg hülye XD* Én kussba voltam :D és ráztam a fejem előtte, hogy neeeeem!! :D
Satoshi amiket csinált *olvadozik* ahogy egyszer mikrofont nyalt XD meg az ugrásai uuuuhhh meg mikor neki állt táncizni! *-*
Egyik szám közben meg ShuU és Nii állt neki nekünk háttal csípőt rázni, azt hittem megzabálom őket :D Kakkoik voltak.
Annyira hamar eltelt az idő, ezt utálom az egészben, hogy olyan hamar vége lesz, pedig én még úgy nézném és hallgatnám őket! :(
Az utolsó szám előtt Satoshi puska segítségével elmondta angolul, hogy gyűjtést rendeznek a földrengésben károsultak részére. Bár a felét nem tudtam megérteni, az ő angoljával XD
De érezve a szavak komolyságát kussba maradtam és nem sikítottam el magam ezen. Hiszen szörnyű, ami Japánban történt és történik még mindig. Képzelem milyen rossz lehetett nekik ezt hallani, és aggódni, hogy az otthon maradt családtagokkal mi lehet. A másik rossz, hogy 19-én adják az utolsó koncertjüket *puskázik a pulcsijáról* Németországban, és hogy utána, hogy jutnak haza, hiszen egy csomó repteret lezártak, és hogy mire mennek haza.

Az utcsó szám az Arrow volt.

ShuU beszél és tombolunk~

Amit sajnáltam, hogy nem pacsiztak, és max, ha 2 pengetőt bedobtak TwT De legalább Ryo lekamerázott minket, van esély még rá, hogy lássam magam a koncert DVD-n, ha kiadják *-*

Egy jó minőségű vidi

Egyszerűen minden tiszteletem az Övék, hogy képesek voltak egy hihetetlenül fergeteges koncertet adni, teljes erő bedobással és most eszembe jutott, mikor feladtak a színpadra egy lapot, amin az állt, hogy Arigatou! (Köszönöm) Ez szerintem mindent elmondott Nekik.

Ja és az Arrowon elsírtam magam XD pedig nem is lassú, szomorú szám, de az érzés, hogy mindjárt vége, és hogy látom őket, és hogy nagyon jó volt, ez kihozta belőlem. Na meg, hogy Japánra gondoltam.

A koncert végeztével mikor megbizonyosodtunk arról, hogy tuti nem jönnek már vissza, mentünk a merch pulthoz. Megvettem a pulcsimat! *-* Gyönyörű, pihipuhi, imádom *-* Vivi is vett, Anettnek meg pótoltunk szülinapja alkalmából a pólójába. Meg bedobtam kemény 200 ft-ot a gyűjtőbe. Igaz kevés, de hát nem vagyok milliomos, de sok kicsi sokra megy, és az érzés számít, hogy ennyivel is segíthettem valakinek újra kezdeni mindent...

Nem sokkal később kimentünk a buszhoz, de semmi mozgás nem volt. A gagyi anime zenés partyba meg nem hisszük, hogy felmentek. Nem vártuk meg míg elmennek, de majd legközelebb ;) Hiszen úgy búcsúztak el, hogy "See you next time!"

Miyavi nem ígérte meg azt hiszem, hogy visszatér, és amilyen volt az a koncert egyáltalán nem is számítottunk rá, hogy pont ő fog először visszatérni. De szerintem élvezték a fiúk is a koncertet, és hiszem, hogy vissza fognak térni! Ha másért nem a magyar pálinkáért! XD Szerintem tuti ittak belőle, ha meg nem akkor legközelebb muszáj lesz megkóstoltatni a nagy sake-sokkal :D

Aztán mentünk Shinshokura partyzni, iszonyat hullák voltunk. De a sok jó szám megérte :)

Nagyon jó volt ez a 3 nap a csajokkal, a koncerttel és a bulival! Köszönöm mindenkinek! :)

És bocsánatot kérek attól, akit ez nagyon nem izgat és mégis elolvasta ezt a kissé hosszúra sikeredett beszámolót!

De hát nekem akkor is egy felejthetetlen élmény volt! :)

Destiny

Holnap konceeeeeeert!!!! *-* Pörgök, de nagyon. csak az a bajom, hogy egyre betegebb vagyok hiába szedem a vitaminokat, meg eszek gyümölcsöt, meg forró tea, a szervezetemnek semmit se használ >< TwT szomorúú~ Ma jönnek barátnőim, és együtt fogjuk várni a holnapot, meg meg lesz minden szokásos ökörködés. Meg hát Anett hoz sütiiiiiiiiiiiiiii~t XD Igen a süti mindennél fontosabb :D hát ha még ezt a fránya bacit is elűzi :D Én meg sütök pizzát... XD És holnap koncert után irány bulizni Shinshokura *-* Tonight~ (asszem ezt a számot is berakom, mert írtó jó *-* ) Ahogy elnézem a Csodás álmokból lesz előbb friss :) A hétvégén nem hiszem, de jövőhétre lehet el is készül, mert jó kedvem van :D

Holnap már látom ezeket a bakákat is a színpadon! *-* :D

11. fejezet

Na ez is elérkezett. Tudom nem ezt ígértem, de hát így jött össze. Sorry. Meg hát mi számít pár napnak? :P Nem tudom igazán milyen lett, szerintem inkább vicces. Véleményeket még mindig szívesen várok! ;)


~ Vic ~

Reggel későn ébredtünk fel, hiszen későn is aludtunk el. De nem baj így legalább nem leszünk hullák az esti bulin. Az ébresztőm nem volt valami kellemes… arra ébredtem, hogy zsibbad a jobb karom és megmozdítani se bírom… mondjuk otthon is, ha alvás közben elzsibbad a karom a másikkal szoktam pakolgatni, hogy normális helyzetbe kerüljön és újra meginduljon benne a vérkeringés és elmúljon, de most hiába kutattam másik kezemmel nem találtam a zsibbadtat. Kénytelen voltam kinyitni a szemem és akkor láttam miért nem tudok semmit se csinálni… Fernando hason aludt, a kezemet maga alá gyűrve és egyik kezével azt szorította. Aranyos volt meg minden, de bár ne zsibbadna ennyire… na de nekem kell még a kezem! Ballal belecsíptem meztelen oldalába, igen meztelen, mert még meleg van és csak egy alsóban alszik. Azonnal felugrott jobb karomat is magával rántva, még jó hogy nem érzem. De általában ilyenkor tud a legjobban megsérülni az ember és azt meg nem akarom.
- Jó reggelt! – köszöntöttem.
- Szebbet és jobbat és kellemesebbet! – morogta. – Miért kellett ez?
- Azért, hogy add vissza a karom! Ha azt akarod, hogy a tiéd legyen, azért örülnék, ha előbb megkérnéd! – vigyorogtam.
- Hogy mi? – nézett rám bambán.
- Nézz le! – lenézett és észrevette, hogy még mindig a kezemet fogja.
- Ja, bocsi. – engedte el, de még mindig zsibbadt, így az úgy hullott le, mintha teljesen élettelen testrész volna. Kicsit meg is illetődött.
- Semmi. – pakoltam szószerint az ölembe és elkezdtem masszírozni, hogy visszatérjen belé a vérkeringés. Közben Fernando átvette tőlem, azt hiszem azért ő ebben jártasabb, egy biztos, hogy jól masszíroz.
- Jobb már? – nézett fel rám.
- Ühüm. Köszönöm. – felhúzta arcához kezemet, és a tenyerembe egy kis csókot lehelt.
- Mit is mondtál? Enyém lehet a kezed, csak meg kell kérnem? – vigyorgott sejtelmesen.
- Hülye vagy, csak szórakoztam. Te meg lökött lennél, ha képes lennél megkérni a kezemet, több mint egy hónapos ismeretség után.
- Én is vicceltem. – röhögte el magát. – És ki mondta, hogy gyűrűvel kérném meg a kezed?
- Lökött! – nyújtottam ki rá nyelvemet, de magához húzott és megcsókolt. Na ezért ne add sose egy férfi kezébe a tiédet, mert még a saját előnyére fordíthatja. Mocsok, kis galád… de ettől függetlenül ugyanúgy visszacsókolom, hisz szeretem, imádom őt. Visszadöntött az ágyba, és miután elhagyta ajkamat fülem tövét és nyakamat puszilgatta. – Drágám! – erre belehümmög a nyakamba… - csak úgy szólnék, hogy David a másik szobában van!
Komótosan felkelt rólam, kiment az ajtón, és egy perc múlva vissza is ért.
- Nincs itthon. – fogta bezárta az ajtót, visszajött, és rám ugrott.
- Áááh, te őrült! – röhögtem fel. Még csikizni is elkezdett, áruló... Mikor végre abba hagyta könnyes szemmekkel néztem fel szemébe a nevetéstől. – Gonosz vagy!!
- Csak épp annyira, mint te! – Mi? Hogy én gonosz? Olyan nincs! Na jó de… de ő még nem is kapott a gonoszságomból. Bett is mindig azt mondja, hogy szadista vagyok. Azért kicsit igaza van, mert mégis csak élvezem egy kicsit a gonoszkodást, muhaha…
Kitöröltem szemeimből a könnyeket, és mikor újra a fölém tornyosulóra néztem nem bírtam ki, hogy ne húzzam le magamhoz egy csókra.
Lágyan, lassan simogatott, szeretgetett. Teljesen belemelegedtünk, de megálltam mikor egy kisebb csattanást hallottam meg kintről és egy “hogy a franc…”-ot.
Majd egy kopogás az ajtónkon.
- Tudom, hogy fent vagytok. Én elmegyek egy kicsit. – mondta David az ajtón túlról, majd hallottuk is a bejárati ajtó csukódását.
- Nincs itthon, mi? – néztem fel Fernandora, száját féloldalas mosolyra húzta.
- Hát most már biztos nincsen. – somolygott.
- Nem normális… - sóhajtottam. Megpróbáltam kimászni alóla, de nem jött össze.
- Hova? Hova?
- Ki inni, szomjan halok! – válaszoltam.
- Na jó, de ha nem jössz vissza megtalállak! – amin csak egy jót mosolyogtam. Először el is felejtettem, hogy bezárta az ajtót, így csak második próbálkozásra jutottam ki a szobából. Kivettem a hűtőből egy gyümölcslevet, a szekrényből egy poharat és leültem a pult mellé. Iszogattam és bámultam ki a közeli ablakon, ami egy parkra nézett. Még a harmadikról is jól láttam a játszadozó gyerekeket, a kedvesen dorgáló szülőket. Mindenki mosolygott, aki a parkban sétált, de vajon tényleg boldogok? Nem csak egy álca, amit minden ember felölt? Gondolkozásomból két kar rántott vissza a valóságba. Hátulról ölelt át és fogta meg két kezemet.
- Nem jöttél vissza… - mondta tettetett letörtséggel, de a nyakamba nem felejtett el belecsókolni.
- Bocsi, elfelejtettem.
- Akkor hadd emlékeztesselek! – fordított maga felé és csapott le számra. Vajon én boldog vagyok? Tettem fel magamban a kérdést. Igen, azt hiszem igen. Teljes szívemből beleszerettem, ő kell ahhoz, hogy elfelejtessen velem minden rosszat. Ő lett az én drogom. Melyre még hatalmas grátiszt ad, hogy szeret. Azt hiszem nekem ennél nem is kell több, mert elérte, hogy kimondhatatlanul boldog legyek. De vajon Ő is igazán boldog? Erre én nem tudhatom az igaz választ, vagy igen? Mire feleszméltem már az ágyon feküdtünk és csókolóztunk. Mielőtt jobban belemerülhettünk volna…khm… egymásba… a csöngő félbe szakított mindent.
- Ahhh, nem hiszem el – sóhajtott fel és szítkozódva szállt le rólam és ment ki, de még mikor az ajtónál járt utána szóltam.
- Édes! Azt hiszem jobb, ha legalább egy köntöst felveszel! – céloztam arra, hogy az alsógatyája csöppet hegyes… nem tudom kijött, de nem hiszem, hogy ezt akarná látni. Morgott egyet, magára kanyarította a köntösét és kiment, én pedig visszahanyatlottam az ágyba.
- Bocsi elfelejtettem kulcsot kérni. – hallottam meg David hangját.
- Már mindegy. – válaszolt morcosan Fer.
Mikor becsukta az ajtót kinyitottam szememet és követtem mozdulatait. Mellém bújt az ágyba és átölelt, már azt vártam mikor kezd el dörgölőzni, miközben tincseivel játszottam.
- Te boldog vagy? – nyögtem ki egyszer csak, ami egy ideje foglalkoztat.
- Hogy érted?
- Hát… úgy alapból. Hogy indul be a karriered, hogy rengeteg barátod van, meg van mindened és nem is tudom…
- Hát így már, hogy egy valamit kihagytál már nem vagyok boldog…
- Mit hagytam ki?
- Téged. Te is az enyém vagy!
- Á-á. Én a magamé vagyok! - A szívem a tiéd. Tettem hozzá magamban. – De akkor javítom, van egy csodás gyönyörű barátnőd is. – pfff… ettől az önfényezéstől még a végén elszállok.
- Igen így a teljes. Most már elmondhatom, hogy teljes mértékben boldog vagyok szerelmem. – nyomott egy puszit a fejemre.
Hozzábújtam és csak hallgattam a lélegzését. Egy idő után felkeltem és felöltöztem, amit Fernando nem követett jó szemmel.
- Ne nézz így rám! Valamit ennünk is kell mielőtt neki vágunk az éjszakának!
- Majd rendelünk valami kaját. Gyere vissza! – visszasétáltam és adtam egy puszit szájára, de gyorsan el is húzódtam tőle, hogy ne érjen el, és kimentem a konyhába összedobni valami laktató ételt. Nem sokkal később csatlakozott ő is, és utána együtt sürgölődtünk a konyhában. Pont mire végeztünk megjelent David is.
- Tudod mikor kell jönni, kész a kaja. – csipkelődött Nando.
- Inkább terítsél!
- Majd én megcsinálom. – ajánlkozott fel a spanyolok 7-ese.
Megkajáltunk és jól lakottan fogtuk a hasunkat.
- Ez is finom lett. Most már biztosan megtartalak! – jelentette ki Fernando.
- Igen?! – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Igen. – válaszolta hót nyugodtan. Úgy látszik nála is igaz, hogy a pasi szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út. De ami a legmeglepőbb, hogy a magyar ételek ízlenek nekik.
- Lassan ideje készülődni is. De előbb még én elmosogatok. – álltam fel az asztaltól és kezdtem el leszedni.
- És ki kezdje a fürdést? – érdeklődött David.
- Nekem mindegy, én gyorsan elkészülök… vagy nem!
- Akkor inkább menj te előre, mi meg majd utánad!
- Jó, de előbb még befejezem a mosogatást.
Miután végeztem bevonultam a fürdőbe, letusoltam és hajat mostam. A tusolással végezve megtörölköztem, majd magamra tekertem a törölközőt, és neki álltam megszárítani a hajamat. Hajszálaim most is totál egyenesen száradtak meg, közben ki is találtam mit fogok a hajkoronámmal kezdeni.
A türcsibe csavarva mentem vissza a szobába, hogy kiválasszam mit vegyek fel. Bár nem kellett sokat gondolkodnom rajta, kivettem a nem rég vásárolt felsőt, ami összetett volt. Legalul olyan volt mint egy top, a rajta lévő két réteg V-alakban volt hozzá varrva nem sokkal a mell rész alatt, szinte átlátszó anyagból, melyek lazán fedték vállamat. És a szürkésbarna szín csak még jobban varázslatossá tette. Még kivettem az egyik kedvenc szürke farmerom, mindezek alá fekete fehérneműt vettem fel.
- Ha így nézel nem tudok felöltözni. – szóltam rá közben Nandora, mivel ő készségesen átengedte a fürdőt barátjának, mikor meglátott a törölközőben és azóta az ágyról bámul.
- Mi van, ha az a célom? – nem válaszoltam, inkább folytattam az öltözködést.
- Azért a szádat becsukhatnád – elégeltem meg, hogy bámul és majd leesik az ágyról. Mint egy kiéhezett vénkujon olyan…
- Én tudok vele jobbat is! – indult meg felém.
- Nem, nincs. Ma bulizunk. – gyorsan felkaptam sminkes táskámat, és kiszaladtam a szobából. Az előszobába mentem a tükörhöz és neki álltam pofimat kicsinosítani. Szemeimet fekete szemceruzával kihangsúlyoztam, füstös szemeket varázsoltam magamnak, és még egy kis spirállal bolondítottam meg tekintetemet. Egy kis pirosítóval még feldobtam arcomat, és másra nem is volt szükségem. A hajkefémet kerestem, de nem találtam, megnéztem a szobában is, de ott sem volt. Muszáj voltam bemenni a fürdőbe, amit már Fernando birtokolt. Ott meg is találtam a keresett tárgyat, de mikor jöttem volna ki hirtelen megfordított Nando és az ajkamnak esett, én pedig a visszacsukódó ajtónak. Fel sem tűnt, hogy elzárta a vizet, és elhúzta a kabinajtót, és hát a figyelmetlenség lett a vesztem. Vadul csókoltuk egymást, Fernando egyik kezével a hajamba túrt, még jó, hogy nem csináltam már meg, bár ez legyen a legkevesebb. A másikkal pedig arcomat tartotta fogva. Mikor elválltunk úgy éreztem teljesen kipirosodtam a csókcsatától, ő pedig vigyorgott.
- Na ez most jól esett. – mire csak megforgattam szememet. – Most már mehetsz. – engedett el… uhhh… na megállj!
- Jó, mindjárt… csak még… valamit… előbb – suttogtam fülénél és nyakánál ajkaimmal játszva, majd állánál és szájánál. Végezetül megcsókoltam, de mikor már úgy éreztem átvenné az irányítást kisurrantam kezei közül és a fürdőből és elkacagtam magam.
- Jobb, ha nem kerülsz a szemem elé! – kiáltott ki a fürdőből.
- Jó, mi majd Daviddal elmegyünk bulizni, te meg itt maradhatsz! – szóltam vissza és újból rám tört a nevethetnék. Egyből kicsapodott a fürdő ajtaja, és hamar megjelent benne felbőszülve Fernando. Gyorsan jött felém és bal kezével magához szorított és nem engedett, hiába kapálóztam a lábam nem is érte a földet. Egyenesen a szobába vitt, másik kézzel kissé lendületesen becsapva mögöttünk az ajtót, hamarosan az ágyon huppantam mivel rádobott és fölém magasodott. De csak mosolyogni tudtam, pedig éreztem, hogy felbőszítettem az alvó oroszlánt.
- Szóval, kivel is mész ma bulizni? – kérdezte fenyegetően.
- Davi…- be se tudtam fejezni, egyből neki állt csikizni, egyik kezével lefogta az enyémeket, a lábaimon meg ült, nem tudtam menekülni.
- Szóval, kivel mész? – kérdezte újból.
- Da… - ismét nem tudtam befejezni.
- Próbáljunk ki egy új módszert. – mondta és a nyakamnak esett, szivogatta, csókolgatta, simogatta ajkával néha kulcscsontomra is kitérve. Orrával is épphogy hozzáérve bőrömhöz végig simított nyakamon, mitől a hátamon végig futott a libabőr és jól esően sóhajtottam fel. Arcom fölé hajolt és én ajka után kaptam, de egy puszi után elhúzta arcát.
- Megkérdezem megint… kivel mész ma este?
- Veled, persze hogy veled. – adtam meg magam a játékban.
- Helyes válasz. – mosolygott fölényesen.
- Akkor jó. De az istenért csókolj már meg! – szólaltam fel ingerülten. Kicsit még szórakozott, de aztán csak megcsókolt. – Na és most már menj és készülődj! Sosem fogunk így elindulni.
- Nem én tehetek róla! – védekezett.
- Tudom, én vagyok a hibás.
- Most, hogy mondod!
- Na takarodj! – röhögtem fel és ütöttem meg a vállát. Felsegített és kimentem, hogy végre megcsináljam a már szalmakazalnak is beillő hajamat. Kifésültem a gubancokat, majd egészen fent szorosan összekötöttem egy hajgumival, amihez egy vastag mágneses pánt is járt.
Még bementem, hogy parfümmel befújjam magam és kész is voltam, leültem a kanapéra és ott vártam, hogy elkészüljenek. De hát kész katasztrófa ez a két ember. Mire belőtték a sérójukat azt hittem le megy a nap. Úgy fél óra múlva végre készen léptek ki a szobákból és indulhattunk. Fernandon egy fehér póló volt mintákkal, és bő farmerral. Davidon pedig egy fekete ing és farmer. Magamhoz vettem a vékony kabátkámat és táskámat, felvettük a cipőket és irány az éjszaka. Belegondolva érdekesen nézhetek ki két pasi között lépkedve, arról nem is beszélve, hogy ez a két pasi a spanyol futball jövőjének ígéretes emberei. De kívülről látszódott, hogy kihez is tartozom, hiszen összefonódó kezünk ezt jelezte. Lent már várt ránk a megrendelt taxi, David beült előre, mi pedig hátra. Fernando megmondta a címet, és a taxis indított is.
Nem sokkal később a jármű megállt egy pub előtt, ami már a fiúk törzshelyévé vált. Kellemes hangulatú hely volt, csendesen szólt a zene a hangszórókból. A szórakozóhely közepén a hatalmas hely mégis fergeteges partyt ígér. Páran már odaértek elöttünk, köszöntünk egymásnak és leültünk, Fernando a jobb oldalamra, David a másikra. Szemben Sergio ült, mellette Iker és Dora, és még Xavi és Xabi. Éppen a koktél lapot nézegettem, mikor megakadt a szemem a tequila sunrise-on. Egyből elmosolyodtam, hiszen szakközepes utolsó évemre emlékeztetett. Szalagavató utáni after partynkon történt, hogy osztálytársam az italos táblára felírt kacskaringózós betűket félreolvasta, így született meg a tequila surprise. Bár tovább olvasva ismét egy szép emlék jutott eszembe, bankettünkön megengedte osztályfőnökünk, hogy alkoholt ihassunk, kijött a pincér és osztálytársam, ahogy kimondta a mojitot a földön fetrengtünk meg az asztalon. Visszakérdeztünk és ismét úgy mondta ki, hogy modzsító, a pincér is csak mosolyogni tudott. Közben kijött a pincérnő és felvette rendeléseinket, én maradtam a tequila sunrisenál. Hamar kihozták az italainkat, én éppen a szívószálammal játszottam mikor megszólalt a telefonom. Meglepődtem mivel nem vártam hívást, és aki hívhatott volna azt tudta, hogy az országon kívül vagyok és nem lesz olcsó egyikünknek sem. Előkotortam a táskámból és meglesve, hogy kihív elmosolyodtam és felvettem.
- Szia! – köszöntem bele magyarul.
- Szia Nővérkéééém! – mire még inkább mosolyogtam, jó volt hallani a hangját és, hogy így szólít még mindig szokatlan. Pedig már több éve ismerjük egymást. – Mikor jössz már haza?
- Holnap után otthon leszek már, és akkor jössz hozzám!
- Hogy hogy? – értetlenkedett.
- Nem szoktál indokolatlanul hívni, így vagy hiányzok vagy zűr van a kicsi lelkedben. Szóval?
- Eltaláltad… túl jól ismersz már…
- Akkor jössz?
- Megyek hát, ki nem hagyom. Aztán majd mesélsz!
- Jól van, majd hívlak, ha megérkeztem Ferihegyre.
- Okééé!
- Na szia.
- Várj! – szólt még utánam.
- Hmm?
- Szeretlek!
- Én is! – komolyan fájt már az arcom a mosolygástól.
- Várj!
- Mi az már megint?
- Bömböljéééé! – hallottam meg egyik barátnőm hangját. Nem bírtam ki muszáj volt felröhögnöm.
- Szia Betti szívem. És te bömböljé!
- Nem bömbölök. Na jó de… gyere haza már, de nagyon gyorsan!
- Megyek, megyek. De most tényleg mennem kell. Sziasztok!
Kinyomtam a hívást, de még mindig mosolygok. Jól esik, hogy azért hiányolnak az otthoniak.
- Ki volt az? – kérdezte Nando. Mindenki engem nézett.
- Mi volt az a bömbölés, ami kihallatszott? – kérdezte a közben megérkező Pepe.
- Barátnőm és a húgom. Az pedig egy filmből van.
- Chewbaccától?
- Nem! – válaszolom röhögve – a Shrekből. Egyik nyári este együtt néztük meg a filmet, és ez tetszett nekünk a legjobban az egészből. Azóta ezzel szórakozunk.
- Aha.
- Amúgy jól néznek ki? – érdeklődik Sergio.
- Azt neked kéne eldönteni. Szerintem szépek, de a te közeledbe nem engedném őket! És nem is fogom!
- Na kössz! Ez gonosz volt. Jó barát vagy igazán, mondhatom.
- Tudom. És én is szeretlek! – forgattam meg szemeim, de miután kimondtam egyből a mellettem ülő páromra néztem, de ő csak rám mosolygott, ebből tudtam, hogy most nem zavarja a viccelődésünk. Azt hiszem átgondolta a múltkori beszédemet és megbízik bennem. Nem tudtam megállni és muszáj voltam megcsókolni.
- Ha csak ezért jöttetek, haza is mehetnétek! – dörögte David, már jócskán felöntött a garatra, nem is nagyon foglalkoztunk vele, mert bocsánatot nem fogunk azért kérni, mert szeretjük egymást.
Gyorsan telt meg az egész hely a szórakozni vágyó pénzes fiatalokkal és középkorúakkal.
A zenét is hangosabbra vették, így már nehezebben tudtunk már beszélgetni. Egyszer csak az egyik kedvenc számom első ütemei hangzottak fel és Dorát kirángattam táncolni, a többiek pedig szó nélkül követtek minket, de néhányan ott maradtak, köztük Fernando is.
Utána még egy jó pár számot végig táncoltunk, de egyik fiúhoz sem simultam hozzá, mert nem szeretek úgy táncolni, meg Fernando miatt amúgy sem hagynám, hogy akárki is a csipőjével hozzám dörgölőzzön maximum neki.
Kimelegedve ültem vissza Fernando mellé miután David nagy nehezen beengedett, és félig elfogyasztott italomért nyúltam, hogy csillapítsam szomjúságom.
Úgy vettem észre, hogy mindenki jól érzi magát, ezért az én kedvem még jobb lett. Jobban szeretek egy vidám társaságban bulizni, minthogy azt lássam, hogy az ismerősöm csak egy magában, unott képpel ül és nem hajlandó semmit se csinálni, de akkor minek jön el bulizni?!
Pepét piszkáltuk és jókat röhögtünk rajta, mert nem volt képes kimondani normálisan egy alapjáraton könnyű szót, de hát ez az alkohol hatása…
Megpróbáltam vele kimondatni, hogy ‘szeretlek’ de ez is röhögésbe fulladt.
Most Dora vonszolt ki táncolni, nem mintha annyira ellenkeztem volna. Már nem is tudom hány szám után fáradtan és szomjasan indultam a pulthoz, hogy egy új italt kérjek. A megszerzett itallal a kezemben mentem vissza az asztalunkhoz, mindenki ott volt és nem volt már hely, a hangszórókból meg olyan zene szólt, amire képtelenség nem mozogni, így az asztal előtt eltáncigáltam. Nem nagyon izgatott ki mit gondol, egy számított, hogy én jól érzem magam a bőrömben. Nem sokkal később David felállt és elment, én pedig bemásztam Fernando mellé, de ő az ölébe vont és megcsókolt. David is visszatért kezében újabb töménnyel és sörrel. Mikor nem figyeltem Fernando szabad nyakamba csókolt újra és újra, és a derekamon és lábamon cirógatott, akaratlanul is még jobban mosolyogtam. Lenézve láttam, hogy egy kicsit izgalomba jött.
- Jobb, ha lehigadsz édesem – búgtam fülébe, gonosz módon jót derülve rajta.
- Melletted nem megy – súgta vissza.
- Képzeld el, hogy dagadt vagyok, mindenhol csupa háj, minimum 100 kiló, és 50 év feletti, egy szál falatnyi tangában, és mondjuk a testemet rázom, de a háj réteg hullámzik. – tanácsoltam neki.
- Hülye vagyok elképzelni.
- Akkor így fogsz maradni, és a többiek pedig észreveszik. – mondtam. Egy kicsit elmerengett, én pedig egyből éreztem a képzelet erejének hatását a megborzongásából.
- Uhhh, na most egy életre elment a kedvem a képzelgéstől! – felnevettem. – Remélem 50 évesen nem úgy fogsz kinézni!
- Hát igyekszem.

Inkább kiültem az öléből, hogy még véletlenül se kelljen megint a képzelő erejére hagyatkoznia, de még előtte adtam neki egy szájra puszit.

Tovább beszélgettünk és röhögtünk, egyszer csak David közbe szólt mellettem.
- Mit tudsz te, amivel ennyire elcsavartad Fernando fejét? Mennyi pénzt akarsz róla leakasztani?
- Hogy mi van? Te félre beszélsz a sok alkoholtól – néztem rá megrökönyödve.
- Tudod azt te is. Nincs kedved nekem is megmutatni? – közelebb csúszott hozzám és fülemhez hajolva folytatta kicsit lentebb véve hangerejét, de szerintem így is épp elég hangos volt – esetleg most a wc-ben, szivi.
- Te meg vagy huzatva. – húzódtam el tőle.
- Van elég pénzem, még fizetek is neked, mennyit akarsz? Megadom!
- David most már állítsd le magad! – dörrent fel mögöttem Fernando, és magához vont.
- Én csak leteszteltem – tartotta fel védekezően mindkét kezét maga elé.
- Te csak tesztelgessél mást, ne az én barátnőmet! Azt hiszem mi most inkább megyünk. – állt fel és húzott maga után, én teljesen meg voltam illetődve. – Őt pedig majd rakjátok be egy taxiba és mondjátok az én címemet, valaki majd hozza be vagy szóljatok a taxisnak, hogy gondoskodjon róla. Sziasztok.
- Sziasztok – köszönt vissza mindenki, köztük én is. Csak én tőlük búcsúztam.
Nem sokkal 3 után értünk haza, gyorsan lemostuk magunkról a füst szagot, és a többi ránk ragadt koszt és lefeküdtünk aludni.

Pár órát aludhattunk csak mikor éreztem magamon a kutakodó ujjakat, melyek simogattak.
- Fernando… ne… tapogass! – nyögtem ki lassan, és álomittasan, szemeimet még mindig csukva tartva.
- Én nem tapogatlak! – szólt vissza szintén lassan és álmosan. Mikor elért hozzám válasza szemeim egyből kipattantak.

Viva Espana!

Hihi, kézhez kaptam a legújabb mezemet! Majd megőrültem mikor licitáltunk rá... de 4 ember közül ismét csak én lettem a nyertes! ^^
Ismét egy aláírt, eredeti mez került a tulajdonomba! *-* És azt hiszem egy időre leállok mez beszerzés téren XD
Annyira nagyon jól néz ki *-* Imádom ezt is! *-*







És egy kis infó, ha holnap nem is, de a napokban jön ide az új fejezet! ^^ Nem bírtam ki, és ezt folytattam előbb! :)