I'm trying but I can't...

Hát először is egy bocsánattal tartozom nektek!
Két hete tart a suli és én ma már számvitelből zh-t írtam... Hétfőn egészségturizmus a soros, aztán egy település fejlesztési tervet is ki kell találnom öt oldalas terjedelemben... És a reggeli korán kelés sem segít és az öt óra egyben való megtartása sem. Teljesen más a sulim, mint tavaly. Nagyon ráálltak a tanításra, jó nincs bajom ezzel, mert ezért járunk iskolába, hogy okosabbak legyünk. Csak még szokatlan és kimerítő, így mikor hazaesek eszek és jobb esetben alszom, hogy felfrissüljek, de ez nem nagyon jön össze. És hiába fekszem le aludni már este tízkor, ami nálam szokatlan, hiszen ugye volt, hogy hajnal háromkor-négykor írtam bejegyzést, akár suli időben is :D
A másik, hogy indul a kiállítás szezon, így 5 napokat fogok dolgozni reggeltől estig, ami szintén kimerítő lesz, bár ezzel kapcsolatban sem panaszkodhatom, mert legalább gyűlik a pénzem, és akkor talán összejön, hogy jövőre menjünk nyaralni a csajokkal Spanyolországba :)
Szóval mindebből azt akarom kihozni, hogy én tényleg próbálkozom, de egyszerűen nem megy az írás, se időm, se energiám nincs rá. Azt nem mondom, hogy jó ideig nem lesz friss, mert ezt én sem szeretném. Csak kéne egy jó ihlettel megtűzdelt pillanat, mikor meg tudom írni a következő fejezeteket. Próbálkozok és továbbra is próbálkozni fogok és remélem minél hamarabb hozhatok új fejezetet! Igyekszem miattatok! :)
És mint mindig elmondom... Köszönöm, hogy még jártok erre! Szeretlek titeket! :D

My Me&Torres story

Nos mivel Virág le lett fizetve, de akkor még egyáltalán nem gondoltam komolyan, hogy megírom. Végül egyik nap kitaláltam mit írhatnék és ez lett az eredménye.
Hát ez én sztorim a fernandot.com oldalnak Theodora kérésére! :)

Amióta az eszemet tudom a foci jelen van az életemben bátyáimnak és később nővéremnek is köszönhetően. 9 éves korom óta spanyol fannak vallom magam miután nővérem hazajött Teneriféről 3 hónap után és mesélt a Real Madridról, Raúlról és a spanyolokról. Már akkor érezni akartam, azt az életérzést, amiben a spanyolok élnek. Igazán ekkortól érdekelt a foci, és köteleztem el magam egy ország és egy csapat mellett. Mikor Eb vagy Vb volt siettem haza a suliból csak, hogy nézhessem a meccseket. Volt idő, mikor a foci szenvedélyem háttérbe szorult, és nem foglalkoztam a meccsekkel, de hát egy világesemény mindig előhozza az emberből a labda és a játék szeretetét.

A 2006-os Vb-t nagyon vártam, hogy lássam Raúlt játszani, de aztán egy másik játékos elterelte a figyelmem a góljaival, a játékával és nem utolsó sorban a kinézetével, Ő volt Fernando Torres. Sokáig nem jutottak és körülbelül semmit se tudtam róla, így az interneten kerestem utána. Elvétve mikor volt erőm, időm és tudtam mikor játszik az Atletico vagy a Real akkor néztem csak a meccseket.

Aztán mondhatni két éves kihagyás után az Eb újra lázba hozott. És élvezet volt nézni a Villa-Torres páros megmozdulásait és csoda szép góljait. Jó volt látni, ahogy ők is örültek egy-egy gólnak, és annak hogy egyre feljebb menetelnek. Az Oroszország elleni elődöntőt szabad téren kivetítőn néztem meg osztálytársammal, akiből mára már komoly focibíró lett. Nem könnyű úgy meccset nézni, mikor szidják a kedvenc csapatod és játékosod.
A döntőt egyedül néztem itthon, és tűkön ültem, majdnem körmöt rágtam pedig nem szokásom és a spanyolos csuklószorítómat birizgáltam. Mikor Torres berúgta az első és egyetlen gólt nagyon boldog voltam, még a visszajátszást is lekameráztam remegő kézzel... azután olyan voltam, mint egy kis gyerek, a tévére tapadva néztem tovább és még jobban izgultam, hogy a németek nehogy gólt lőjenek. És miután ez nem történt meg és a végét jelző hármas sípszó is elhangzott örömujjongásba kezdtem. Visszafogott sikítások a másik szobában alvó szülőkre tekintettel, ugrálás és könnyezés minden meg volt. Torresnek hála megtörték a 44 éves átkot! Innentől kezdtem rá úgy tekinteni, hogy Ő az én Istenem. A legkedvencebb kommentátori szólásom ez lett Torresről: „Az angyalarcú Kölyök”.

2009 táján ismerkedtem meg egy olyan emberrel, akivel kiélhettem a foci szeretetem, így arra késztetett, hogy én is napra kész legyek, kedvenc csapatunk szerepléséről és az sem volt hátrány, hogy neki is a kedvence Nando.
Mikor szembesültem vele, hogy Fernando elvette Olallát természetesen egy világ tört össze bennem, hogy a kedvencem immáron már nem szabad, és útban van az első gyermeke, hogy egy nagy és boldog család legyenek. Persze fél napi búslakodás után ez el is lett felejtve és magamban sok boldogságot kívántam Nekik! Belegondolva jó példát mutatnak és motiválják az embert, hogy lehet boldog és örök szerelmed. Bár igaz a magánéletükről nem sokat tudunk, csak annyit, hogy már két tündéri gyerkőc összejött, így nagy problémák csak nem lehetnek.

Mire elérkezett a Vb egyre több ember volt körülöttem, aki lány létére rajong a fociért. És a szívünk egy csapatért dobog. Igazándiból nem sok jót fűztem ahhoz, hogy már nem Aragones ült a kispadon, de kellemeset csalódtam, és a fiúk bebizonyították, hogy két éve, miért lettek ők Európa legjobbjai. A döntőben már majdnem temettem a csapatot, és magamat a legmélyebbre, de Iniesta meg mentett mindenkit és ez évben ő tett boldoggá egy egész nemzetet. A csapat győzelmét reggelig kellett emésztenem, egy átbulizott éjszaka után hajnalra jutottam arra a szintre, hogy magamhoz térjek a kábultból és örömömben elsírjam magam.
Sajnos Torres nem éppen volt formában és a Vb nem hagyott rá időt, hogy felépüljön. A szereplése pedig már akkor elkezdte lerombolni az önbizalmát, és a döntőben a sérülésére még sikerült rátenni-e is.

És azt hiszem már ekkor el lett vetve a kocka... Lassan épült fel, a kapu érzékét látszólag elvesztette, a védőkkel nem bírt el. Tudom, hogy ennél több van benne és olyan gyönyörű gólokat kéne rúgnia, mint régen.

Aztán jött az új év... azt hiszem arra a napra mindenki emlékezni fog... senki nem hitte volna, hogy ez meg fog történni, és tényleg gerinctelen módon ezt meg fogja csinálni. Engem is sokk hatás ért akkor, szomorú voltam, hogy hogy volt ezt képes megcsinálni. Aztán próbáltam észérvekkel alátámasztani az okát, és így már nem foglalkoztam azzal, hogy mit csinált, csak hogy a Chelsea változást hozzon az életébe és a játékába. De visszanézve lehet, hogy jobb lett volna neki, ha a Poolban marad...

Az öröm volt az ürömben, hogy egy hónapon belül két eredeti, dedikált Torres mezt tudtam szerezni az eligazolása miatt...

Licitáláskor olyan extázisban voltam, hogy barátnőm kikészült tőlem, és mikor lejárt az aukció ideje és tuti biztos volt, hogy enyém a mez, sikító, síró rohamban törtem ki. Nővérem meg egyből felpattant, hogy mi a baj, mi van? Mondom: Enyém a Torres mez! Lesz egy dedikált Torres mezem! Ő meg csak kiröhögött bátyámmal együtt, hogy hogy tudok valakiért ennyire rajongani. Félreértés ne essék, élőben meglátnám, a légzésem elakadna, sokkba kerülnék, fülig érő mosollyal megmosolyognám, hogy látom, ha képes lennék felfogni, de hogy visongva körbe ugráljam arra nem éreznék késztetést, hiszen ő is ember. A vicces, hogy a második, 2010-es Vb győztes aláírt mezemet úgy szereztem, hogy a végére nagyon felment a licitálás és öten küzdöttünk érte, állandóan ment fel az ára. Meg volt, hogy meddig megyünk el licitálásban barátnőmmel, mennyi pénzem van a mezre, végül mondom ennyit még licitálj rá, hadd vigye már el akkor az emberke drágábban. Hát az az emberke én lettem, de egyáltalán nem bántam, hiszen így is csak 10 ezer forintomba került egy csoda mez, amit nagy becsben tartok!

Visszakanyarodva a Chelseahez mióta odaigazolt, csak két gólt szerzett a csapatban és a válogatottban összesen...

És a heti hírek, hogy se Bosque, de Villas-Boas nem számít rá, ha nem tudja a régi formáját adni és hozni az előírt munkaköri leírását, hogy gólokat lőjön nagyon elszomorított... Ettől féltem már mikor Liechtenstein ellen pályára se lépett...

Nem tudom mi tenne most neki jót, de azt hiszem az, hogy ha visszaszerződne Spanyolországba, gondolom az Atleticoban szívesen várnák vissza, hiába nem jó ajánlás az utóbbi idei szereplése. De akkor is sok minden mellette áll, hogy a Liverpool vele lendült fel mikor odaigazolt, sorra triplázott a meccseken, neki köszönheti egy ország és több millió rajongó Spanyolország Eb győzelmét... vagyis a győzelmet érő döntő gólt, mert a célig meneteléshez kellett az egész csapat is, viszont számomra már akkor is egy nagy ember, akire örök életemben büszkén fogok visszagondolni.

Kívánom neki, hogy találja meg a motivációját, és mutassa meg, hogy ő még igen is lehet egy legenda. Hiszen belőle nem lehet egy csillag, ami már kihunyóban van!

Úgy gondoltam ide is simán felrakhatom, hiszen ez az én történetem, róla és magamról :)

[bár nekem még mindig nem tetszik xD]

Spain vs. Chile vs. life... :)

Hát ez egy érdekes meccs volt...
Először is komoly kihívás volt, hogy normális linket találjak sopcasthoz, mivel az oldal, amit használtam megszűnt vagy frissítenek nem tudom... a lényeg, hogy nem működik.
Aztán az a remek kezdés... egy félidő alatt kaptunk két gólt, én már komolyan vereségre számítottam, ami azért még is csak elkeserítő, hiába barátságos meccs. De ha rosszul teljesít a csapatunk azt is el kell fogadni. Igazán már nem is néztem, csak felvettem a spanyolos csuklószorítóm és hallgattam és próbáltam írni...
Ikerre meg szerintem rosszul hat Sara. Csak is ennek tudom be, hogy mennyi gólt bekap mostanában... most vagy túl sok az ágytorna, vagy már öregszik a szentem :D
De aztán jött a második félidő. Cserék, amik meghozták a változást a játékban :)
Bár még mindig csak hallgattam... Éppen kezdtem hiányolni a goaaaaaaaaaaaaal felkiáltásokat, és csak mondanom kellett és Iniesta betalált :D és megörvendeztetett engem a kommentátor is, hogy hallhattam :D
Utána egyre többször ránéztem a meccsre.
Aztán következett két újabb csere... Cesc és Nando.
Xavi helyére jött be Cesc, és mivel Iker már nem volt a pályán Xavi volt a csapatkapitány. No de Xavi lejött, hirtelen azt hittem Nandonak adja, de nem, mert Cesc kezébe adta, így sopánkodtam, hogy most miért ő? :( de aztán odaadta Serginek :)
És ahogy Nando beállt már egyből kapura lőtt :) Sajnáltam, hogy nem ment be neki egy se, pedig drukkoltam érte.
Aztán mikor Cesc gólja jött, azt hiszem akkor figyeltem fel rá (nem jó dolog együtt a feledékenység és a fáradtság xD), hogy Nandon van a csapatkapitányi karszalag... Azt hittem rosszul látok és csak haluzok... XD Utána jobban megfigyeltem, és nem csak én láttam úgy, és aztán be is bizonyosodott *-* Ritka őt válogatottban csapatkapitánynak látni! Ez egy felemelő érzés volt! Még, hogy ha több kézen át is jutott hozzá, de akkor is, az Övé lett, na de azt tényleg nem tudjuk, hogy hogy került hozzá XD Egy biztos Sergi keze benne volt a dologban XD
Aztán ugye jött a 11-es, ami szerintem azért vitatható, (legalábbis amelyik kameraállásból én láttam), de a bíró megadta, szóval kussolok :D
És Cesc csak berúgta :D Szóval az unalmas meccs a végére átment izgibe...
Aztán a bunyó meg a kiállítások... a kiállításokról teljesen lemaradtam, és a bunyót is csak ismétlésen láttam. Na de, hogy mit kakaskodtak... Sergio meg jött, mint egy bika és jól fellökte az egyik chileit XD Nando meg csak szépen sétafikált, nem hogy nyugtatta meg szétszedte volna őket. De aztán mutatták, hogy az egyik chileit nyugtatja, olyan fejjel, hogy "bocs, ez van öreg!" :D az tetszett :D
Remélem majd le tudom tölteni ezt a meccset, feltétlenül fontos a gyűjteményembe :)
Na ez így elég összevisszaság lett, de fáradt vagyok, még nem tudtam kipihenni a tegnapi munkát :)

Onnan a gyümölcsös tál, nagyon tetszett :)
És így volt berendezve :)


Plusz holnap mentünk volna megünnepelni Mamám 90. születésnapját, de ma reggel összeomlott a keringése és estére bent tartották és nem tudjuk mikor engedik haza... :(

Egyébként a My dreamet fejezem be, ha megelégszem Fernando részével és Eszti is áldását adja rá, akkor rakom is fel, utána meg azt hiszem újra a What dreams... jön :)

Díjak

Ha jól tudom három díjat kaptam, tőletek! :) Szóval ezúton is köszönet, Hermosának, Bettnek és Virágéknak! :)

Szabályok:
1. Tedd ki a logót a blogodra!
2. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!
3. Írj magadról 7 dolgot!
4. Küldd tovább 7 írónak, és linkeld be a blogjukat!
5. Hagyj üzenetet a blogjukon, hogy meglepetés várja őket!




7 dolog:
1. 9 éves korom óta spanyol fan vagyok, minden téren.
2. Papíron vegyipari laboratóriumi technikus vagyok, de most mégis idegenforgalmat tanulok...
3. Keményen dolgozom azért, hogy jövőre kijuthassak az Eb-re (ha a vizsga nem szól közbe), és Madridba.
4. Szeretem a koreai pop és japán rock bandákat, bár mostanában kicsit háttérbe szorultak...
5. A Forma-1 szeretetem is gyerekkori szenvedély.
6. Makacs vagyok és önfejű, de azt hiszem ez segít engem mindig a tovább lépésben is, és nem csak hátráltat...
7. Szeretnék sok nyelven beszélni, és sok helyre elutazni és külföldön élni :)

Akiknek tovább küldöm illetve visszaadom:
Babu
Dorci
Bett
Hermosa
Hazel és Theodora
Luca
Igazán 7.-et nem tudnék mondani... maximum kedvenc storyt...sorry.