Íme hosszas szünet után megérkezett az új fejezet, remélem annyira jó kedveteket lelitek benne, mint mikor én írtam :D Mostanában nagyon rajtam van az agymenés, és ontom a hülyeségeket, de nem bánom, mert legalább nem szomorkodok!
Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, hiszen az ad erőt a folytatáshoz és éljetek vele! :)
Jó olvasást! ^^
És igyekszem minél előbb hozni a folytatást!
~ Vic ~
Felkészültél egy hosszú napra? – kérdezte meg Dora miután elindultunk.
Miért? Kellene? – kérdeztem vissza kíváncsian.
Szerintem nem ártana. Én már hozzájuk szoktam és bírom a strapát és a hülyeségüket, de néha így is gondoskodnak róla, hogy megőszüljek a napvégére…
Hmm… milyen hajfestéket használsz, hogy ennyire jó és nem is látszik? – egy halk morgást kaptam Dorától, de ugyan úgy vigyorogva folytattam. – Szerintem jó lesz ez a nap.
Kíváncsi leszek mit mondasz majd a nap végén. – hallottam a választ szinte belefáradtan.
Majd kiderül. – mondtam sejtelmesen, mert én bizakodó voltam, és közben meg is érkeztünk. Most először jutottam be a Bernabeuba és csak ámultam és bámultam.
Vic, gyere már! Ha lesz időm körbe viszlek, de most nincs rá időnk, hogy mindent megbámulj és a nyáladat csorgasd, és az alsó állkapcsodat is lifteztesd fel a felsőig és tartsd is csukva. – mire csilingelő hangot hallattam, mint a liftek mikor a várt szintre érkeztek.
A legfelső emelet! Kiszállás! – mondtam majdnem röhögve.
Nem normális… – csóválta a fejét Dora. – A végén még te jobban le fogsz fárasztani, mint a csapat és tesó együtt véve…
És amúgy nem is csorgatom a nyálamat… Ha meg mégis kicsurgott egy kevés akkor megnézném, hogy valaki elesik-e rajta. – szóltam vissza az aljas rágalomra, hogy nyáladzó egyén lettem, de a mondandóm végén már újra röhögtem.
Jesszusom... Na de jönnél végre!? – mondta szinte már mérgelődve Dora, én meg nem válaszoltam csak tovább kutattam a szememmel az ismeretlen és új, de nagyon is tetszetős terepet. – Szólalj már meg! De az se baj, ha nem de legalább a lábadat szedhetnéd! – kezdtem azért már megijedni, hogy miattam kell majd újra festetnie a haját, ezért csak megszólaltam a beszélőkém zárva tartása ellenére.
Jó, de te mondtad, hogy tartsam csukva a szám, én csak jót akartam! És kibámultam magam egyelőre, mehetünk. – mondtam ártatlan arccal.
Már megértem, hogy miért jöttök ki olyan jól a bátyámmal, de szólok előre, hogy nem leszek az óvó nénitek!
Szerintem nem kell ránk vigyázni, majd Fernando úgy is vigyáz helyettem is. – nem tudom mi ütött belém, de mindenből viccet csináltam, és én tényleg jól szórakoztam, Dora már kevésbé, nem tudom miért ilyen feszült, vagy csak én vagyok felpörögve és kipihenve a tegnap éjszaka után?
Vakard le ezt a perverz vigyort, mert már tényleg agybajt kapok tőled. – mondta már egy fáradt mosollyal, majd karon ragadott, folyosókon keresztül húzott maga után, nem hogy bambulni, néha még levegőt venni sem volt időm, pedig bírni szoktam a gyors tempót.
Először, mint később meg tudtam a fiúk öltözője volt az úti célunk, amire csak akkor jöttem rá, mikor Dora benyitott és félre állt előlem, és szerencsére csak a fiúk meztelen felső testeivel találtam szembe magam.
Sergio odatáncolt hozzánk, Dora mellett morgó hangot hallatott a fülébe, majd az arcához simult, mint egy kezesbárány kis farkas, mire Dora elnevette magát. Ki érti ezt a nőcsábászt? Én meg már kételkedtem benne, hogy elfelejtett-e nevetni ez a csaj, de lehet csak én mentem nagyon rá az idegeire és biztos jól elástam ma magam előtte...
Hola Farkaskám. – köszöntötte Dora mosolyogva. Én meg néztem, hogy vajon honnan jöhetett ez a farkas becézés.
Szia. Látom ma társaságunk lesz. Hola Vic! – és engem is köszöntött két puszival, és egy megfejthetetlen vigyorral. Majd Iker lépett oda Dorához és szájon csókolta, majd elválva nekem is köszönt, persze nem csókkal. Az kéne még... nekem csak Nando csókja kell, és kezdek a csókja után kívánkozni, mintha nem kaptam volna eleget az éjjel... Hmm... A válasz nagybetűs NEM, mert a csókokból sosem elég. Miután ezt eldöntöttem magamban újra figyeltem kíváncsi voltam mindenre, mint egy kisgyerek a nagy világban.
Dora belépett egy az öltözőből nyíló ajtó mögé, majd visszaérve kezeiben mezek voltak két színben.
Na kezdjünk neki... Menjetek a helyetekre és csüccsenjetek le a formás popsitokra! Szóval lánykáim a régi mezeket le is vehetitek és mehetnek a szennyesbe. Aki meg még mindig a felső testével örvendeztet minket ezt az utat megspórolta magának, és csak a tisztát kell átvennie Victől a mai edzésre. – ezen a többiek meg csak mosolyogtak, volt aki meg újra neki állt vetkőzni, nem mintha zavarna, mert szemet legeltetnem szabad, ha már Isten megáldott két szép szemmel és nem vagyok vak, de az nagy igazság, hogy másnak jobban örülnék.
Akkor sorolom... Iker... – és így tovább, míg át nem vette mindenki tőlem a mezt. – Ma csak egy laza edzésetek lesz, a főnök nem akar ma terhelni titeket. Aztán van akiknek még interjút kell adniuk, azt majd nem sokára kinyomozom, mert még valaki miatt nem volt időm felmenni az irodámba. – pillantott rám. – A mezek színe alapján lesztek csapatra bontva. A pályánál találkozunk. – majd Dora megfordult és kifelé tartott én meg egy kis fázis késéssel követtem a hirtelen távozását.
Biztos akarom, hogy velem gyere? – kérdezte meg kiérve Dora.
Biztos, jó kislány leszek most már, ígérem. – szalutáltam, mintha parancsot kaptam volna.
Legyen, kövess. Egyáltalán nem látszik, hogy csak kevesebbel vagy fiatalabb nálam.
Most komolyan az első, vagyis második hosszabb találkozásunk után akarsz megítélni? Csak ma vagyok gyerekes, csíntalan és vidám, mert ilyen kedvem van. És ne legyél már ennyire fába szorult féreg, engedj fel egy kicsit, eddig nem láttalak még ilyen komolynak, aki a poént sem érti, ez így uncsi. Bár meg kell mondjam én így is jól szórakozok. – mosolyodtam el, és tényleg nagyon gyerekes voltam, de nem bántam, jó visszanyúlni a gyökereinkhez.
Jól van, majd felengedek, miután elintéztem a dolgaimat, a munkámban, amit szeretek. Utána körbevezetlek, csak addig egy kicsit fogd vissza magad légyszíves.
Rendben. – adtam meg magam a felnőttségnek és megpróbálom magam takarékra venni, ami nehezen megy, mert jól érzem magam itt és most a bőrömben. Ritka az ilyen pillanat, viszont Dora állását nem akarom veszélyeztetni, így is furcsállom, hogy simán bejöhettem vele vagy a kapcsolatok ilyen jól működnek? Tehát szó nélkül követtem, néha elkalandozva, de vigyázva, hogy ne tévesszem szem elől jelenlegi idegenvezetőmet.
Felérve az irodájába egy rakat papírt vett magához, majd átmentünk egy másik irodába ahová kopogás után lépett be, addig én kint maradtam majd plusz papírokkal tért vissza a folyosóra.
Gyere akkor körbevezetlek, ahogy ígértem! – indult meg az egyik irányba és én meg követtem.
És elmesélnéd, hogy jött ez a Farkaskám becenév? A mai nap azt hittem már nevetni sem fogsz, hanem egy házi jelen esetben stadioni sárkány leszel.
Ezt a sárkányosat figyelembe se veszem... – azért mosolygott rajta. – De jó próbálkozás. Az meg úgy volt, hogy szórakozásból elkezdett morogni, néha vicsorogni, mint egy farkas, aztán végül rajta maradt, hogy farkaskámnak becézem. Aztán az az idióta magára is tetováltatta a farkas japán kanjiját annyira megtetszett neki, és hozzá szokott, hogy így hívom.
Áhá, értem. Azért remélem nem veszett a maga kis egy személyes falkájában.
Nyugi, be van oltva, az első dolgom volt.
Akkor jó. - mondtam mosolyogva. Majd figyeltem Dora mit mutat nekem, miket mesél és mindent nagyon nagyon élveztem. Igaz, hogy csak egy gyors körútra volt időnk és vissza kellett mennünk a pályára, de szerintem így is több mindent láthattam, mint egy szimpla szurkoló, aki ezen helyeken nem járhatna.
A fiúk már bemelegítettek, és a köröket rótták a pálya körül, mikor végeztek körénk gyűltek a kispadnál. Dora mondta, hogy majd itt a pálya szélén fogják leszólítani a kívánt játékost a tévések, aminek akkor igazán nagy jelentőséget nem is tulajdonítottunk...
A srácoknak még volt kötelező bemelegítésük a labdával, addig Dora a papírokat rendezgette én meg néztem mit ökörködnek a többiek a pályán.
Nem álltok be egy kicsit lányok? Vagy féltek kiállni ellenünk? - kérdezte meg Sergio a bemelegítés végeztével. Dorával szó nélkül belementünk a kihívásba, még az sem érdekelt volna, hogy nem tudok játszani...
Elosztottuk, hogy Dora, Sergio, Guti együtt, én pedig Ikerrel és Raúllal, persze azért ennél többen voltunk egy csapatban.
Felálltunk és én nyertem a kezdést, szembe velem Sergio állt, nem sokkal mögötte Dora, közben végig hallgattam, hogy Sergio nyomja a szöveget miként fog minket legyőzni.
Amúgy csak szólok, hogy nem tudok és utálok is focizni, értelmetlennek tartom, hogy futkostok egy labda után, túl unalmas... Csak is a helyes pasik miatt érdekel... - gőzöm sem volt arról, hogy Dora érteni fogja-e mit akarok, de bíztam benne... rákacsintottam szinte észrevehetetlenül, de finoman cinkosan elmosolyodott, így tudtam, hogy sima ügyem lesz.
- Kezdjük! - mondtam ki hirtelen, hogy valamennyire azért még is csak sportszerű legyek. Lepasszoltam Dorának a labdát, elfutottam Sergio mellett, visszanéztem cinkos társamra, hogy vajon mit fog tenni a megkapott labdával vagy, hogy egyáltalán tud-e focizni, azt se tudtam róla, viszont ezekkel feleslegesen foglalkoztam, mivel már ívelten szállt felém a labda, levettem és tovább futottam vele, és még a spanyolok drága felfutók gyöngye, jobb hátsó védőjük sem bírt utolérni. Lecseleztem Gutit és még egy hátvédet és belőttem a Real másodkapusának a gólt.
Hééé! Ez meg mi volt!? - hallottam meg Sergio felháborodását.
Hogy csináltad ezt a cselt? - érkezett Gutitól a megdöbbenés.
Még, hogy nem tudsz focizni! - hallatszott a kapustól.
Dora miért passzoltad vissza neki!? Velünk kellett volna lenned, nem vele! Kis áruló... - sértődött meg a kis farkaskája.
Mi csajok tartsunk össze, ilyen beképzelt játékosok ellen. Attól még, hogy a másik nem közé tartozunk még mi is tudhatunk valami olyat, ami fiús. - mondtam Sergionak, hogy leszálljon Doráról.
Ne lazsáljatok, edzetek rendesen! Ne csak szórakozzatok! - kiabált le az edző a csapatának, így nekünk távoznunk kellett.
Még, hogy ma nem akar minket túlhajtani... - dünnyögte az orra alatt Sergi. - De hisz épp most mostak le a pályáról galád módon!
Nem érdekel, edzetek! Dora te meg gyere ide, még van munkád, ha jól tudom!
Megyek.
Dora tovább intézte a papírokat a kispadon, én meg unalmamban elkezdtem az egyik oldalvonalnál maradt labdával dekázni. Amivel a fiúk játszottak kiment a pályáról pont Dora elé, fel se pillantott, lerakta a papírokat, felállt és egy jól irányzott rúgással egészen elrúgta Iker kapujáig, amit az első számú kapus ki sem védett.
Mégis csak Torres vér van benne!
Még nem is láttunk játszani, azt hittük nem is tudsz...
De tudok, hiszen a bátyámmal együtt nőttem fel!
És az én barátnőm! - mondta egy büszke mosollyal Iker, mire Dora dobott neki egy csókot.
Milyen kár, hogy Vic már foglalt... most büszkén feszítenék mellette, hogy nem csak gyönyörű barátnőm van, de még focizni is tud!
Ilyenekre csak ne is gondolj! - vágja kupán Guti, én meg csak mosolygok az egészen, mert nem vettem komolyan azt amit Sergio mondott.
Rendben, de ez tudod hogy fájt te idióta?!
Ne legyél már kislány, ez csak egy kis legyintés volt. - fogja kicsit menekülőre Guti a dolgot.
Inkább folytassuk az edzést mielőtt az edző megint lecsesz minket! - szólt oda a Blancok csapatkapitánya.
Közben már megérkeztek a tévétől, egy-két mozzanatot felvettek és volt akit már el is csíptek, hogy interjút adjon, de azt se Dora, se én nem tudtam mit kérdezhetnek tőlük.
Én tovább játszottam a kisajátított labdámmal, néha Dorának is odagurítva, de aztán...
Lesből, villámgyorsan lett lecsapva rám. A riporter kiszúrt és beszélgetni akart velem... Megértem, hogy én itt Spanyolországban még új vagyok, és még a kapcsolatunk is friss Fernandoval, és mindent tudni akarnak rólam, meg a magánéletünkről, csak annyi baj volt az egésszel, hogy én erre még nem voltam felkészülve, hogy ekkora kérdés áradatra bűbájos mosollyal tudjak felelni. Teljesen leblokkoltam, és Dorát kutattam a tekintetemmel, úgy nézhettem ki, mint egy berezelt nyuszi, aki nem találja a menekülő útját a csúnya ragadozó elől. Egy sípszót hallottam, de mintha a távolból szólt volna, majd Dora, Iker, Sergio és a többiek fontak körül, és menekítettek ki a félelem csapdájából be az épületbe, biztonságba.
Jól vagy?
Minden oké?
Hallottam magam körül a kérdéseket, és mikor felfogtam mi történt a térdem megadta magát, és összeestem volna, ha az a rengeteg kéz nem kap utánam.
Csak hadd üljek le egy kicsit. - mondtam kicsit erőtlenül. Mivel a közelben semmilyen ülő alkalmatosság nem volt, így elengedve azt akibe belekaroltam lerogytam a földre. Átgondolva mindent már kicsit felszabadultabban tudtam mondani, hogy jól vagyok és nem kell segítség, meg úgy egyáltalán semmi se. Dora ezért még is csak a kezembe nyomott egy üveg vizet.
És meddig szeretnél a folyosó közepén piknikezni? - érkezett a kérdés Sergiotól.
Ameddig úgy látom jónak! - válaszoltam, majd azért ittam a vízből, nem éreztem magam szomjasnak még is a fele lecsúszott, aztán felálltam. - Most már jól vagyok!
Biztos? - aggodalmaskodott Sergio.
Igen, de te meg miért aggódsz ennyire értem, hisz nem vagy a barátom, és szinte nem is ismerjük egymást hercegecske.
Mi az, hogy hercegecske?! És miért nem aggódhatok valaki olyanért akit megkedveltem?
Vagy esetleg az az ok, hogy tényleg nem veled vagyok együtt... - gondolkodtam, és nyújtottam a szavakat, amiket kitaláltam. Egyáltalán nem érdekelt a válasz, és csak szórakoztam Sergio idegeivel. Élvezet volt nézni, hogy vált át döbbentről halál sápadttá az arca, alig bírtam ki, hogy ne röhögjem el magam, csak aljasan mosolyogtam rá, viszont a végén már kezdtem megsajnálni.
Sziasztok! - hallottam meg Fernando hangját, ahogy közelebb ért hozzánk, szóval ezért ijedt meg a kis herceg. Hátrafordultam Fer felé, mikor mellém lépett ölelésébe simultam. - Jól vagy? - kérdezte lágyan, bőrömbe suttogva.
Egy hang melytől megborzongsz, mely képes mély álomba ringatni, és melyet ezer közül is felismersz. Egy érintés mitől megremegsz és ami után állandóan vágysz, hogy testeden, lelkedben érezhesd. Egy csók, egy mosoly amitől elolvadsz és miután rózsaszín köddé váltál, akkor nyer értelmet minden, hogy totálisan szerelmes vagy. Csak ő ráfigyelsz, ő hozzá igazodsz, akarva és akaratlanul, ő az aki szikrázó boldogsággal elhalmoz, de mind közül a legelbűvölőbb és legmegfoghatatlanabb a tekintet, melyben csak szerelmet és vágyat látsz, amit irántad érez, és ezt te láthatod a leginkább, te olvashatod ki és értelmezheted az igaz tekintetből a legjobban. És minderre csak egy sóhajjal tudok felelni... Utáltam, hogy nem tudtam neki átadni azt amit én éreztem Ő iránta, és remélni tudtam, hogy ő is ugyanígy gondolja, és ezt érzi azután a rövid idő után amit együtt töltöttünk.
Szia. Most már teljesen jól vagyok! - tettem kezemet mellkasára, kicsit felpipiskedtem szájához, és újra és újra megcsókoltam.
Mi az kis cicám, ma este megint bevadulsz? Most légy szíves előbb szólj, hogy idejében hívni tudjam a sintért.
Tudod, csak a gazdán múlik, hogy hogy szelídíti meg a cicáját... - távolodtam el egy kicsit, de visszahúzott magához.
Akkor azt hiszem ideje lenne neki állnom. - próbált csókot adni, de nem hagytam.
Ha azt akarod – mondtam neki félvállról – De ha már itt tartunk akkor meddig fogom ezt még hallgatni?
Hát én nem felejtem el az biztos, és úgy érzem a testem se fogja egy darabig, míg be nem gyógyulnak...
Befejeztétek a nemi életetek megbeszélését? - kérdezte meg Dora, Iker és Sergio meg csak lesett.
Vagyis? - hallottuk meg Ikertől a kérdést, kíváncsi perverz dög, ez már biztos!
Nem akarod tudni te azt mekkora kupit csináltak, és nekem kellett elpakolnom utánuk! - mire elpirultam, és megpróbáltam Fernando mellkasában elbújni.
Na nekem ennyi infó elég volt mára, mentem... - ment be az öltözőbe a főperverz alias Sergio Ramos.
Amúgy még jó, hogy Vicnek velem nincs baja. - lépett Iker Dora háta mögé és átkarolva mondta halkan a füléhez. - legalább valaki értette, hogy csak szórakoztam, de biztos, hogy ő is jól szórakozott.
Hallottam és vele sincs bajom, csak játszom a játékot amit elkezdtünk, és engedni belőle pedig nem fogok. - fordultam vissza szerelmemhez.
Már megint szócsatáztatok? - érdeklődött Fer.
Ne tud meg... rossz meg jó is őket hallgatni!
Én ártatlan vagyok! Ő kezdte! - és a védekezés mellé még egy angyali mosolyt és nagy csillogó szemeket is megengedtem magamnak. - Viszont az utolsó szóváltáskor azt hittem itt fagy meg nekünk...
Mi volt az?
Mikor játszottunk... - kezdtem volna el mesélni, de félbe szakított Fernando.
Mit játszottatok?
Focit... mi mást butus?
Te tudsz focizni? - kerekedtek ki Nando szemei.
Tudok hát!
Mi az hogy, lemosta a többieket, még jó hogy én vele voltam, bár kíváncsi lettem volna ki tudom-e védeni.
Visszatérve, miután Dorának is volt egy megmozdulása, azután Sergio azt mondta milyen kár, hogy már foglalt vagyok, most akár lehetne ő velem és büszkén mondhatná, hogy szép és olyan barátnője van aki még focizni is tud. Akkor elengedtem a fülem mellett és most azzal támadtam vissza... ekkor jöttél meg és szerencsésen megakadályoztad, hogy elnevessem magam, mert hirtelen jobb elfoglaltságom is lett, mint Sergio bosszantása.
Vagyis?
Megmutassam még egyszer?
Hát kíváncsivá tettél!
Mire lehúztam magamhoz egy forró csókra, amit szívesen folytattam volna még, de Doráék csúnya köhögése miatt félbehagytuk.
- Szopogassatok valami torokfertőtlenítőt, mert nagyon csúnyán köhögtök... - szóltam rájuk, mert aggódtam, nehogy még jobban megfertőzzék egymást...
