Mást most nem is írok... :D
Most, hogy Fernando fejvesztve elrohant hős szerelmesként Vichez, mondhatni egyedül maradtam itt. De úgy is feltalálom majd magam, nem kell félteni engem. Szerencsére már a hotelban sem kell maradnunk, így hazamehetünk. Olyan, mintha ez a pár nap szabadság lett volna, mert szinte semmit nem kellett csinálnom, a fiúk meg végig lazsáltak és unalmas programokon vettek részt. Amik alól Fer szépen, ügyesen kibújt. Azért jó lesz újra a Bernabeu-ban tevékenykedni. A Reálnál amolyan szervező vagyok. Én intézek el sok mindent. Felszerelések, sajtótájékoztatók, fotózások, bármi ami a hírekkel, csapattal kapcsolatos rendbe legyen.
Sergivel, Ikerrel és a többi taggal is jól kijövök, mert ahova ők mennek oda nekem is mennem kell.
Egyik nap a fiúk elhívtak magukkal szórakozni. A bulira ma kerül sor az egyik szórakozó helyen. Egy kék felsőt és egy farmerszoknyát veszek fel estére. Gyalog megyek, nem tudom meddig fogok maradni, és hogy iszok-e egyáltalán. Két órája itt vagyunk, én egy koktélt iszogattam csak, amit már meg sem érzek. De valamiért nem érzem magam valami jól, így Iker eljön velem. Ő sem az a nagy bulizós fajta. És tudja, hogy tesó allergiás arra, hogy éjjel egyedül mászkáljak, ezért egészen hazáig kísér. Közben végig beszélgetünk.
Jó éjszakát! - mondom a kapuba érve, miközben felé fordulok, hogy adjak neki egy puszit, amiért elkísért. Még meg sem mozdultam csak annyira, hogy megfordultam, mire ő megcsókol. Köpni-nyelni nem tudok, így csak sarkon fordulok és bemegyek a lépcsőházba, őt egyedül hagyva.
Majd csak holnapután lesz edzés, amin végig kint kell lennem. Ami hamar itt is lesz... és így is lett.
Az edző végig magyarázza, hogy kinek mit kellene beszerezni, kit hova kéne bejelenteni. Ikerre még csak véletlen sem nézek. Igyekszek mindenféle kontaktust kerülni vele. A folyosón sétálok mikor meghallom a hangját.
Dora várj meg, kérlek! - nem tudok mást tenni, mint megvárni. Nem szeretném, ha azt hinné kerülöm.
Miért csókoltál meg tegnap este? - kérdezem meg egyből, mikor mellém ér, és látom, hogy más most nem szándékozik öltözni menni. Mire ő csak megsimogatja arcom.
Nem igaz, hogy még nem vetted észre, hogy nézek rád és hogyan viselkedek veled. - mondja végül.
De igen, feltűnt, hogy sokkal közvetlenebb vagy és sokkal jobban figyelsz rám. De miért? - Ő csak elmosolyodik. - Jaaaaaaa – csúszik ki a számon egy pár perces gondolkozás után, mikor is leesik miért is volt... mire az ő mosolya csak szélesebb lett.
Tetszel nekem Dora és több szeretnék lenni neked, mint egy egyszerű barát. - súgja a fülembe. Majd kicsit visszahajol hogy újra megcsókolhasson.
A csókjai elindítottak bennem valamit... talán én is másként viszonyultam felé, mint a többiekhez?
A csókjait készségesen viszonozom. Később kipirulva válok el tőle, nem szívesen. De még dolgom van, és az ő javuk érdekében.
Később látlak? - kérdezi meg tőlem.
Biztosan – kacsintok rá, és gyorsan távozom, hogy minél előbb elintézzem a dolgokat.
Útközben megálltam egy újságosnál... Úgy látszik tesó sikerrel járt, mivel már a kapcsolatukról cikkeznek. És hogy ki lehet a rejtélyes lány... Szerencsére Vic egyik képen sem látszik rendesen. Tesó vagy valami, úgy ahogy kitakarja. Fer asszem átment jósba, hogy még a paparazzikat is ki tudja védeni, hogy Vicet takarja. De ami késik nem múlik, van egy olyan érzésem, hogy fognak még címlapra kerülni. Szegényemnek nem hiszem, hogy könnyű lehet most. Biztos van olyan, aki felismerte. Talán az előző vőlegénye is... még jó, hogy Fer most vele van.
Miközben az ügyeket intézem Ikertől kapok egy sms-t, hogy este szeretne velem vacsorázni és, hogy nyolcra értem jön. Gyorsan visszaírok neki, hogy rendben, majd várom.
Még egy utolsó helyre el kell mennem, utána viszont hazafelé vehetem az irányt. Háromnegyed óra múlva esek haza végre, és alig egy órám maradt nyolcig, gyorsan lefürdök és most a gardróbomból szórom ki a ruhákat, hogy vajon mit vegyek fel.. itt töltöttem el a legtöbb időt. Végül egy fekete pánt nélküli ruhánál döntöttem... elegáns és nyári... nem tudom hova visz...
Pontban nyolckor csönget is, épphogy kész lettem. Beengedtem a kapun. És megvártam míg felér, addig ellenőriztem magam, hogy minden tökéletes-e... kopogtatására már nyitom is az ajtót. Egy sötét farmer és egy fekete színű ing van rajta, először végig mér, majd elismerően mosolyog.
Nem véletlenül szerettem beléd! - kapom a bókot.
Ne a külső alapján ítélj!
Nem az alapján ítélek... hisz tudod régóta dolgozunk együtt... és a legelején nem közeledtem feléd, csak miután jobban megismertelek. Ezt neked hoztam – nyújt át egy szál kálát mellette rengeteg zölddel. A kedvenc virágom. Elveszem, közben kapok egy puszit a számra. Egy pillanatot kérve elszaladok vízbe rakni és nem felejtem el megszagolni sem.
Visszaérve magamhoz veszem fekete kis táskám, és már indulunk is.
Az utcákat szelve sem tudok rájönni hova visz.
Egyszer csak megállunk egy épület előtt, semmi táblát nem látok, ami bármi életre is utalna az építményben. Madrid ezen részén nem sűrűn járok...
Iker hamar az én oldalamon terem, ajtót nyit és kisegít, majd kezemet fogva irányít be a kovácsolt vas kapun. Lépcsőkhöz vezet és megyünk fel rajta. Tényleg halvány lila gőzöm sincs arról, hol lehetünk most. Ha nem ismerném azt mondanám, valami elmebeteggel akadtam össze és itt akar megerőszakolni. Remélem nem ez fog bekövetkezni... lehet le kéne állnom, hogy tesóval mindig krimi sorozatokat nézek...
Egyszer csak egy ajtó előtt megállunk.
Csukd be a szemed.
Miért? - így egyre inkább érvénybe lép az első verzióm...
Meglepetés.
Végül engedelmeskedtem neki és becsuktam, jobban magához húzott, a jobb kezével vállamat ölelte, míg a ballal meg fogta bal kezem és így vezetett. Körülöttem nem halottam semmit. Csak a lélegzet vételét. Egyszer még megálltunk.
Ne less még.
Oké – majd ajtó nyitódást hallottam. Utána újra irányított. Pár lépés után megálltunk.
Kinyithatod.
Szemeimet kinyitva egy teraszon állunk. Ami máshova nézett, mint ahol bejöttünk. Madrid fényeit már felkapcsolták. A teraszon nem volt más csak egy asztal, rajta terítékkel gyertyákkal, két szék és egy felszolgáló pincér. Hihetetlen, hogy képes volt ezt összehozni pár óra alatt.
Lenyűgöző! - ámuldozok még mindig. Sétálok lassan az asztal felé, kezemet óvatosan végighúzom a terítőn. Iker is velem tart, majd kihúzza nekem a széket, és betol. Ő is helyet foglal velem szemben, miközben a pincér valamilyen italt tölt nekünk. Én fehér bort kapok, míg ő valami mást. Kérdőn nézek rá. Mire szélesebbre húzza száját.
Szőlőlé... majdnem, mint a bor, de hát én ma még vezetek.
Oh, értem. Cseles. - mosolygok szinte végig. Csodálom, hogy az arcom még nem fájdult bele.
Köszönöm. - koccintottunk, majd jelzett a pincérnek, hogy tálalhat.
Az este, a fények, a még mindig nyüzsgő utca zajai, az étel, és Iker társasága csodálatos volt. Egyre erősebbé válik bennem az érzés, hogy teljes szívemből tudnám szeretni. És azt hiszem valamennyire már szeretem is.
Este fél tizenkettőre értünk a házamhoz, de még vagy fél óráig próbálkoztunk az elválással.
Reggel kilenckor csöngetésre ébredek. Komótosan mászok ki. És drága jó anyánk áll az ajtóban egy újságot lóbálva, hogy mit tudok Fernando barátnőjéről. Jelen pillanatban a szemem nyitva tartása is kikészít, nem hogy a média és anyám buzgósága. Kell a reggeli kávém. Közben anyám már befáradt én meg fázis késéssel csukom be utána az ajtót és ballagok a konyhám felé az isteni nedűért. Utána emberibb állapotban tárgyalhatok anyámmal a bátyám szerelmi életéről... a kávém elfogyasztása és egy gyors arc mosás után, leállítom anyut, hogy ne pakolgasson helyettem és nyugodjon már meg egy pillanatra.
Miután tanulmányoztam a címlapot, amin Fernandoék épp csókolóztak valahol, arról nem írtak hol... és a háttérből sem lehetett kivenni. Viszont bekövetkezett az amitől tartottam, hogy Vic arca a következő képeken jobban látható lesz...
Hallgatlak!
Én sem tudok mindent nehogy azt hidd. Victorianak hívják, magyar, szép, és teljesen elcsavarta bátyus fejét.
És most hol van a bátyád?
Tudtommal, nála... de ha hazaér, ne ess neki! - anyu mindig szereti tudni kivel hoz minket össze a sors és egyből szeretné megismerni. Szeretni való ez, hogy érdeklődik, de néha nagyon túlbuzgó és ez idegesítő. Általában addig nem nyugszik, míg be nem mutatjuk az illetőt. Így nagy ritkán viszünk haza valakit is... inkább próbáljuk titkolni, ha van valakink.
Én nem szoktam olyat!
Persze, persze.
És kitől kaptál csokrot?
Egy hercegtől fekete autóból... - viccelődök.
De komolyan kislányom.
Nem fogom még elmondani, hogy rászállj! És csak tegnap este óta járunk... - szólom el magam.
Ó, úgy örülök, hogy boldogok vagytok, erre vágytam mindig is, és végre unokákat is szeretnék!
Anyu! Pihenj!
Mire végre elment, teljesen felébredtem 11 óra is elmúlt, már így visszafeküdnöm is hasztalan. Még ebédet is főzött nekem, hogy egyek rendesen, mert vékonyan és gebén nem fogok majd a barátomnak kelleni...
Utamat a fürdő felé vettem, engedtem egy kád vizet, és kiáztattam magam benne.
Evés után nem sokkal a telefonom csörög... tesó az.
Szia. - szólok bele.
Szia. Hazaértem. Ráérsz, hogy találkozzunk?
Te normális vagy?
Miért?
Egyedül hagytad Vicet ilyen képek után?
Milyen képek?
Vegyél egy újságot és meglátod!
Várj. Ezt az újságot szeretném. Köszönöm.- hallom a túlvégről. - ezek ma reggel készültek... - mondja teljesen meglepődve. - a pletykások gyorsabbak, mint a repülő út haza...
Az ország ki van éhezve a szerelmi életedre tesó... jobb ha vigyázol.
Kösz a jó tanácsot... most mit csináljak?
Nem tudom, de ha már itthon vagy vissza ne menj! Mit csinál majd mostanában Vic?
Bett-tel lesz valami tón.
Akkor már tök mindegy kivel kapják lencsevégre...
De én nem akarom a szerelmi életemet a média előtt élni, és azt se akarom, hogy ő is a címlapokon díszelegjen!
Ehhez hozzá szokhattál volna már.
Mindegy. Majd megoldjuk... 5 perc és már nálad vagyok. Kapd össze magad.
Oké. Szia.
Szia. - rakom le még előtte.
Ma milyen kapós vagyok...
Pár perc és már kopogtatott is. Gyors volt...
Szia újra hugi. - kapom meg a szokásos ölelésem és fejre puszim.
Szia.
Ettél már?
Aha... anya itt volt már és Vicről faggatott, meg kaját is csinált... mondván, hogy a barátomnak nem fogok kelleni... - szólom el magam. Hupszi, sosem tudok lakatot tenni a számra. Bár először úgy is neki akartam elmondani, hisz őt jobban érinti, hogy mi Ikerrel járunk. - Szóval van bőven kaja, ehetsz itt is...
Még egy hódoló? Na és ki a szerencsés vagy inkább szerencsétlen?
Hogy felvágták a nyelved! Pár nap vele és kifordulsz magadból.
Ha nem tűnt volna fel veled mindig is így viselkedtem drága húgom. Szóval?
Ismered... ennyit mondok egyelőre...
Na ne már... részleteket úgy sem kérek, csak egy nevet. Főleg, hogy ismerem. Válogatott tag?
Igen...
Sergio?
Dehogy is.
Akkor csak egy maradt... Iker! - mindig rá tud tapintani a lényegre, és én csak szótlanul várom, mit fog mondani, ebből úgy is rájön, hogy telibe trafált, hisz ismer. - Szóval ő az.
Igen... semmi fejtágítás?
Miért kéne a kis fejedet tágítanom?
Hát hogy Ikerrel járunk...
Végre nem egy bájgúnár... Ikerre szívesen bízlak! Szóval csak örülök.
Ahha. Köszi – mosolyodom el. Azt hittem kicsit ki fog akadni. De nem tette. Vic jó hatással van rá, azt hiszem. Teljesen más lett a kisugárzása is. A mosoly állandóan ott bujkál az arcán, a szemei ragyognak. Teljesen kivirult. Hát akkor még Vic mennyivel szebb lehet, hisz a szerelem szebbé tesz...
~ Vic ~
Bett-tel épp sétálunk ki a Vidámparkból azt taglalva mennyire voltak jók az adrenalin fokozó szerkezetek... Jó volt vele Vidámparkba jönni, hisz akármire fel lehet rángatni. A legdurvábban is vagy háromszor ültünk. Az ott dolgozó segítő srácok meg nyál csorgatva akartak segíteni neki. Az egyiknél még egy kisebb bunyót is lerendeztek miatta, amin én jót röhögtem, ő meg szokásos kérdő tekintetével nézett rám, majd fejét csóválva vette tudomásul, min röhögök. Hiába szajkózzuk neki hogy szép, akkor sem hiszi el, mire mindig azt mondom, hogy akkor nem lennél szuper modell. Mire ő csak annyit felel, hogy mindig kell egy kivétel. És ez így van, rá teljesen illik, gyönyörű, okos, és nem olyan mint a kolléganői, hogy az a legfontosabb, hogy a sminkje tökéletes legyen, műkörmei a leghosszabb és legcifrább színekben pompázzanak, a 10 centis magassarkúról nem is beszélve és még sorolhatnám...
Hazafele sétálunk és beszélgetünk, mikor valaki megragadja a karomat nem épp kellemesen. És elkezdett elvonszolni Bett-től. Nagy nehezen szakítottam ki kezemet a markából, és akkor láttam meg, hogy igazam lett és itthon megkeresett.
Mit akarsz itt? - szinte köpöm a szavakat.
Beszélni...
És higgyem is el, mi? Na ne nevettess!
Mire magához ránt és megakar csókolni. Én tiltakozom, de az én erőnlétemmel semmit nem érek ellene. Így próbálom eltaszítani nem túl sok sikerrel, arcomon az undor szerintem szemmel látható és számat összeszorítva, öklömet befeszítve reménykedem, hogy legyen már vége.
Mit képzelsz? Takarodj! - az agyvizem teljesen felforrt, tombolni tudnék.
De hogy megyek, hisz a menyasszonyom vagy.
Te beteg vagy... nem vagyok a menyasszonyod soha többé! Szerencseként gondolok arra, hogy rátok nyitottam – nem kell arról tudnia, hogy mástól tudok róla, hogy megcsalt. - hittem neked és neked adtam mindenem, de te mindent eldobtál. Ezért nem fáj. Jobb nélküled, és nem is kellesz!
Mert vele jobb?!
Közöd? Semmi! Élek tovább, akár mással, akár egyedül. Minden okkal történik, egyszer ezt mondtad mikor még normális voltál... közbe minden nap becsaptál, nem is tudtam, milyen ember vagy, de most már tudom. És nem vagyok rád kíváncsi. Te nem tudsz szeretni, és magadon kívül mással törődni... nem tudod mi az, hogy szerelem!
Mért te tudod? Egyből másnál vigasztalódsz, k...
Ki ne mond!
Miért mi lesz? Megint megütsz?
Akár, de a rendőrséget is rád hívhatom!
Ahogy én is! - szól közbe Bett. - Amit már meg is tettem! - int egy rendőr autó felé...
a rendőrök elvitték zaklatás vádjával... de valószínűleg csak elbeszélgetnek vele... bár nem tudom... nem tűnt tisztának...
Ugye nem gond, ha ez után nem megyünk sehova... aludni szeretnék. - mondom, közben próbálom magam lenyugtatni...
Persze, megértem.
Az úton szótlan voltam, és Bett is. Amúgy sem szokott sokat beszélni, főleg nem szokta feleslegesen jártatni a száját, és most tudta, hogy csendre van szükségem. Hozzánk érve, egyből a fürdőbe mentem, és csak fürdés után mentem a szobámba. Míg Bett fürdött megágyaztam magamnak a kanapén, hogy ott aludjak, és mire visszajött én már ott feküdtem, így ellenkezni sem hagytam neki időt, hogy jó lesz neki a kanapén is... lekapcsolta a villanyt, és jó éjt kívánt, és én is neki.
Fekszem a sötétben, de álom nem jön a szememre, akaratlanul forognak az agykerekeim és nem tudom kikapcsolni. Az agyam az estén jár, pedig nem akarok rá emlékezni. Csak forgolódom és néha felszisszenek mikor véletlen bal karomra fekszek... valahogy sikerült elaludnom, de álmom nem volt nyugodt csöppet sem. Rémálomból riadok fel, és nézek körül a sötét szobában, valami támpontot keresve, hogy biztonságban vagyok. Halkan párnám alá nyúlok és kihúzom Nando ingét, hogy arcomat beletemethessem, hogy ha rám jönne a sírás ne legyek hangos. Nem szeretném Bettet felébreszteni... Fer illatát még mindig érzem, és nagyon hiányzik. Mennyire örülnék, ha most itt lenne mellettem, és még ha aludna is tudnám nincsen baj, mert itt van velem... Félek, hogy már csak mellette lehet az álmom nyugodt. De nem... nem függhetek tőle ennyire...vagy még is?
Visszaaludni úgy sem fogok tudni, azért meg, hogy csak forgolódjak nem érdemes az ágyban maradnom. Óvatosan kilopódzok az erkélyre vékony kis takarómmal és az inggel és felülök az ablakpárkányra a szokásos helyemre... a ruhadarabot szorongatva, gyűrögetve, nézegetve próbálok rájönni, hogy mi változott meg bennem, de azon kívül, hogy már most úgy érzem Fernando nélkül élni sem bírok, megriaszt. Ép ésszel nem bírom fel fogni, hogy hogy lehet valakit röpke pár nap alatt ennyire megszeretni.
Egyszer csak bökdösésre leszek figyelmes, ami nem épp jó helyen ér és halkan felszisszenek. Térdeimről felemelve fejemet Angyalkát pillantom meg, ő ébresztget, hogy mit csinálok idekint. Hüvös van és ne itt aludjak. Még jó, hogy nem vágódtam le a párkány és korlát közé... és az eső sem eredt el, ezek hiányoztak volna még nekem...
Nem tudom hogyan, de végül sikerült letornásznom a földre elgémberedett lábaimat és sikerült kiegyenesednem is.
A szobában Bett rám parancsolt, hogy az ágyba feküdjek. Fáradt voltam, fáztam és jelen pillanatban mindenem fájt...
Egyből, ahogy lefeküdtem el is aludtam. Ismét csak keltegetésre ébredtem.
Ébredj! Mindjárt dél és nekem kora este megy a gépem...
Mmm – nyöszörgök. Nem akarok felkelni, olyan jó feküdni és meleg van a takaró alatt.
Te lázas vagy!
Mm – tornászom fel magam ülőhelyzetbe és nekidőlök a falnak – ha hoznál egy teát beveszek gyógyszert... nem akarom, hogy elkapd!
Hát nem lenne jó, és remélem hamar meggyógyulsz, mivel szeretném, ha jövőhéten eljönnél Madridba egy bemutatóra...
Ott leszek! Nem hagyom ki semmiképp!
Jól van, hozom a teád.
Köszönöm. Örök hálám – próbálok utána szólni, de a hangom sem valami jól remekel.
A teámat kortyolgatom Angyalka mellettem ül és sorolja, hogy csinált ebédet, volt boltba, vett újságot is...
És nem ártana megnézned a telefonod. Sokszor csörgött.
Ki keresett?
Fernando... - mondja egy kis hallgatás után.
Oh, köszi.
Felkelek és asztalomhoz sétálok a telefonomért. Kezdem érezni, hogy hat a lázcsillapító. És ha Fernando 20-szor nem hívott akkor egyszer se. Egyből visszahívom őt.
Na végre! Azt hittem sosem beszélek már veled... Mért nem vetted eddig fel? - szól bele a telefonba. hallom a hangján, hogy megkönnyebbült, de mégis ideges.
Neked is szia! Azért mert aludtam, bocsi.
Akkor nem láttad a képeket?
Milyen képeket?
Az újságokban...
Bett hol az az újság amit vettél? - kérdezem meg tőle, a telefont meg mellkasomhoz szorítom.
A konyhában.
Köszi. - sietek ki a konyhába. Hát a pofám leszakad. A tegnap esti képek. Az erőszakos csók is... bezzeg arról egy kép sincs, hogy a rendőrök elvitték. A szalagcím, hogy „Fernando csak szerető vagy pillanatnyi fellángolás?” Beleolvasva, azt taglalják, hogy most kivel vagyok együtt... ha ez a magyar újságok címlapján van, akkor képzelem, hogy mi lehet a spanyol újságokén...
Itt vagy még?
Ja igen... csak elképedtem, hogy mennyi hazugságot összeírnak...
Mi történt tegnap?
Bett-tel sétáltunk haza, akkor talált meg, és vonszolt el Bett-től. Beszélni akart velem elvileg, aztán megpróbált erőszakosan megcsókolni. Végül Bett kihívta a rendőröket és elvitték...
Bántott?
… nem. - őszintén szólva még nem láttam a karomat, hogy belilult-e vagy valami, csak azt érzem, hogy fáj. A fürdőbe sétáltam és ott felhúztam bő pólómnak az ujját és akkor láttam meg, hogy felkarom nagy sávban a vér alá futás legerősebb színeiben tündököl.
Ez nem hangzott valami határozottan. Azonnal odamegyek!
Ne, nem kell. Rád is rád álltak a firkászok, és szerintem már nekem sem hagynak nyugtot.
De...
Nincs, de! Meg leszek! Jövőhéten úgy is megyek Madridba, majd akkor találkozunk. Addig talán elkezd felejtődni ez az ügy. – köhögöm el magam a sok beszéd miatt.
Jól vagy? - vált még jobban aggódóra a hangja.
Igen, csak egy kis láz...
Jövő hétig gyógyulj meg! Mert akkor utána velem leszel!
Nekem nincs is beleszólásom?
Nincs – neveti el magát.
Hmm... ezért még számolunk!
Alig várom!
Én a helyedben nem várnám... de most mennem kell. Majd még beszélünk! Csók.
Kár... gyógyulj meg hamar, csók. Szia...
Bettet az erkélyen találtam meg...
Ettél? Ha nem, akkor ebédelhetnénk.
Oké.
Na és mi finomat csináltál?
Milánóit...
Akkor el fog fogyni. - valahogy a kedvem is jobb lett, talán a gyógyszernek, talán a beszélgetésnek és, hogy jövő hét után vele leszek és talán Bett főző tudományának köszönhetően. De hát na, szeretem a hasam... Megebédeltünk, vagyis én reggeliztem, és ajánlom Bettnek, hogy szánt arra időt, hogy reggelizzen vagy bekapjon valamit...
Ebéd után megnéztünk egy filmet, jobb ötlet híján... mivel beteg vagyok, és nagyon kimozdulni sem akarok, pluszba még ő is pihenhetett, míg haza nem ér...
A repülőtérre persze kikísérem. Nagy valószínűséggel vihar lesz, az idő az éjszakához képest még jobban lehűlt, fúj a szél, ezért egy farmer nadrágot és egyik kedvenc szürke pulcsimat veszem fel. Legalább karom sem látszik ki. Kapucniját fejemre húzom és magamhoz veszem az autónk slusszkulcsát. Nagyon ritkán használhatom, de most van indokom miért van feltétlen szükségem az autóra...
Angyalkán eddig egy hosszú farmer és egy fehér ujj nélküli felső volt, de most felvett fölé egy szürke-fekete csíkos kapucnis pulcsit ő is.
Bőröndjét és sport táskáját beraktuk a csomagtartóba.
Szeretek vezetni, de leginkább a gyorsaságot szeretem és szerencsére az utastársam is.
Hamar kiértünk, majd mosolyogva vettünk rövid búcsút egymástól, hisz hamarosan újra látjuk egymást...
Ui.: Angyalka kérem a 8. fejezetem!!!! XP És most nem ér zsarolni! :P
