Nem tudom hol kezdjem...
Talán, hogy a múlt ismétli önmagát? De nem, nem szeretném, hogy az újra megtörténjen...
Úgy érzem, hogy beleestem abba a gödörbe, amiből Angyalkát kisegítettük... Csak annyi a bajom, hogy közben esett az eső, ami még mélyebbre mosta és a széle is csúszós. Nem tudok kijönni bármennyire is akarom.
Megint nem találom a helyem a világban... és újra csak a kérdések... minek kellett megszületnem? miért kell lassan 20 éve szenvednem? vajon valóra válnak az álmaim? És bár nem akarom, küzdök ellene, de tudom a választ, hogy soha a büdös életben nem fog valóra válni az álmom, mert én innen származom... ebből a családból... ahol nem hisznek bennem, és annyi mindent ki kell bírnom és lenyelnem.
Elvesztettem a hitemet, az erőmet, mindenemet...
És legszívesebben csak törnék, zúznék, hát ha segítene rajtam. Vagy egy kiadós veszekedés kéne megint itthon... Úgy is az lenne, ha én kinyitnám a számat... De talán a pofonok miatt tudnám, hogy élek és érzek, nem csak egy báb vagyok, aki minden nap csak is ugyanazt csinálja... unalmas a monotonitás... :/
Ma délután a séta a Puskás körül kicsit feltöltött... de hazaérve ugyanott tartok, mint mikor elindultam...
I don't wanna cry alone...
Help me out... Search my light...
Please take me back home'?'...
I don't wanna cry alone...
Someone call my name...
Próbálom én is keresni a fényem...
Dora és Angyalka segít... de ezen leginkább saját magamnak kell túl lépnem...
De köszönöm Nektek! :) Te quiero Chicas! XP ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése