2010. október 24., vasárnap

I can't...

Csütörtökön éjjel a gólyabulinkon retro számok is mentek. Köztük ez is...
Annyi minden volt velem mostanában, amit nem tudtam kiadni magamból, mert egy szusszanásnyi időm sem volt semmire, és miközben hallgattam és táncoltunk elsírtam magam, mert teljesen így érzem magam, teljesen kifacsarva. Semmire és senkire sincs időm, még saját magamra sem, és annyira szeretnék "könnyű lenni"...
Évfolyamtársam jött vigasztalni. mondta, hogy csomó barátom van akiknek számítok. Mire még inkább sírtam, mivel rájuk sincs időm, és mindenkitől eltávolodok... bár ehhez nem csak egy ember kell...
Főleg, hogy most olyan emberrel nem beszélek már egy ideje, akiről azt hittem soha nem fogunk elszakadni, erre mégis csak. És pénteken találkoztam egy másikkal, akire azért haragudtam, mert nagyon rám ijesztett, és már vele sem ugyanaz. Senkivel sem ugyanaz... Nem tudom, hogy félek-e, talán igen, nagyon is, hogy semmim sem marad, bár akkor legalább tényleg nem lenne már mit elvesztenem és nem érne több bántódás.
Egy dolog biztos, egyedül vagyok... nagyon egyedül.
És Dora nem kell a támadás, hogy de itt vagy... meg még más is. Tudom jól, de akkor is magányos vagyok és már veletek sem tudok normálisan beszélgetni...
Amúgy meg is ihletett ez a szám, majd olvashatjátok :)

4 megjegyzés:

  1. Kincsem, ha támadásnak vetted amit mondtam, akkor nagyon sajnálom, de amit mondtam azon nem változtatok. Lehet hogy így érzed, de ilyen időszak is előfordul. Most semmiből nem látod a kiutat, és ezért minden mást is így látsz. Én szeretlek és kitartok melletted. Az hogy nem tudunk már úgy beszélgetni azért is van, mert kb félóránként ha válaszolunk egymásnak, és most az élet más területeivel foglalkozunk. Ha feladod és begubózol sajnálni foglak, magamat pedig ostorozni mert nem tudtam veled egy olyan bizalmi kapcsolatot kialakítani, amibe kapaszkodhatnál. És ez megrémít, mert azt hittem ez meg van :( Szóval 100 szónak is egy a vége, veled vagyok, támogatlak, féltelek, és a barátod vagyok. Ha nem kell mond meg, ha kell azt is. Tudod hogy számíthatsz rám.

    VálaszTörlés
  2. jaj nem támadásnak értettem, csak tudom, hogy felidegesít téged ez a pár sor, és jobb szó nem jutott rá eszembe xD
    szeretlek, imádlak, de igazán most semmit nem tudok. mondhatni nem bízok se magamban, se másban vagy csak a ködtől nem látom a jó dolgokat, amik maradandók és kitartanak mellettem. nem tudom mennyire fogok ez idő alatt magamba zárkózni, és még 8 ezerszer átgondolni kitart ki mellettem, de jelenleg tudom, hogy titeket nem szeretnélek elveszíteni. Szerintem meg van, csak a távval, időhiánnyal, beszélgetéshiánnyal és a csomó gonddal gyengül sajnos, és erőm sincs belekapaszkodni, mert megint elhagyatottnak érzem magam... na mindegy én lehetek csak ilyen elfuserált, szarul összerakott csaj. xD
    És igaz, hogy fél óránként válaszolunk... de olyankor én zombi állapotban vagyok, te meg Bettel beszélsz, ötletelsz vagy neked is otthoni gondok nem tudom, de téged sem akarlak terhelni, mondjuk hál égnek nagy viták nincsenek itthon, hogy lelépjek...

    VálaszTörlés
  3. Nem fogsz elveszteni, és nem is hagyom magam lerázni. Tény hogy itthon gondjaim vannak, de ezzel már az a bajom, hogy megszoktam :( Viszont,nem tudom honnan vetted, hogy terhelsz ezzel, mert NEM!!! Érted, várj betűzöm: N E M :) Nem terhelsz, én csak örülök annak ha hozzám fordulsz, mert tudom hogy bízol bennem :) És ez nekem az egyik legnagyobb kincs, amit adhatsz :)

    VálaszTörlés
  4. Tudom csak se időm, se energiám mesélni. meg lehet ami nekem most nagy cécó, nekem nem. és én úgy érzem, hogy sok mindent kibírtam már, és még sok mindent ki fogok, és egyre jobban úgy érzem, hogy más nem lenne képes azt ami itt van kiállni. most ki kéne valahogy billentenem azt a vödröt, ami a fejem tetején megtelt eső vízzel és összenyom. majd megoldódik, igazából most oly nagy bajom nincs. jó egy-két emberből elegem van, de azt már hamar leszarom xD de alapvetően csak úgy küzdök és próbálok előrébb jutni, sakkozok meg ilyenek :D

    VálaszTörlés