Feliz Cumpleanos ~ Surprise

Boldog születésnapot Nandonak! :) Hogy repül az idő~

A csodás álmokkal nem sikerült elkészülnöm mára... viszont van másból egy kis meglepetésem! :)
Lassan, de biztosan Hugimmal egy új történeten dolgozunk, íme egy kis ízelítő~
[ez még csak az én kreálmányom]

~ Victoria ~

Csapzottan, véres ruhákban rohantam be a kórházba, magam mellett a mentősökkel, akik szerelmemet tolták a műtőbe. Valakinek neki is rohantam, de nem igazán tudott érdekelni. Csak az ajtó tudott megálljt parancsolni és az előttem megálló mentős, aki tájékoztatott arról, hogy én oda már nem mehetek be.

- Nem sokára jön valaki és megvizsgálja jobban. Biztos sokkot kapott.

- Nincsen semmi bajom. – mondtam, csak idegbajt kaptam az egész helyzettől és aggódtam… rajtam tényleg csak karcolások voltak, és zúzódások… ami engem borított az nem az én vérem volt. Dühösen, combomra csapva fordultam meg, és roskadtam le a legközelebbi székre, fejemet tenyereimbe temetve.

~ Fernando ~

Oli elzavart, hogy egyek valamit… már több órája bent vagyunk a kórházban, és vajúdik… komótosan mozogtam, feszült voltam, hogy mikor lesz meg már végre a mi pici lányunk.
A hirtelen jött nagy hangzavarra kaptam fel a fejemet, egy férfit toltak hordágyon, mellette egy nő futott majdhogy nem tetőtől talpig véresen, az arcán is elkenődve, melybe könnyei vájtak apró utakat. Felém tartottak, de én nem mozdultam. Le voltam taglózva, hogy mi történhetett. A nő neki is szaladt a vállamnak, de töretlenül a hordágyon fekvőt figyelte, én pedig őt.

- Victoria?! – suttogtam utána fordulva.

Nem engedték tovább az egyik ajtónál, dühösen, összetörten ült le az egyik székre. Nekem se kellett több, megindultam felé. Régóta nem láttam és nem tudom mi történhetett. De arra nem számítottam, hogy ilyen állapotban kell újra találkoznunk.

Csendben leültem mellé, de erre sem figyelt fel.

- Victoria – raktam vállára kezemet, mire kicsit összerezzent és oldalra fordítva fejét rám nézett. Meglepettség, kétkedés, és fájdalom volt a szemében, amikkel rám nézett.

- Fernando? – azt hiszem nem csak engem ért meglepetésként az újbóli találkozás. –Mit keresel te itt? Ha nem lennék csurom véres megölelnélek, de inkább hagyjuk ezt most.

- Olalla a szülészeten van.

- Ohhh, gratulálok.

- Köszönöm, de veled mi történt?

- Balesetünk volt… én vezettem, oldalról pedig belénk jöttek… Chadet érintette a legjobban az ütközés és nem tudom, hogy túl éli-e… -a könnyek felgyülemlettek szemében, de nem engedte útjára őket.

- Sss… minden rendben lesz. De a te fejedet meg kéne nézetni… nem néz ki jól az a seb. – húztam magamhoz.

- Csak egy karcolás, nem komoly. – mint mindig most is erősnek mutatja magát…

- És hogy szerezted?

- Azt hiszem lefejeltem az ablakot mellettem… - csoda, hogy még életben van, és nem kapott sokkot vagy nem vesztette eszméletét, de lehet, hogy most az ijedtség nagyobb, mint a fájdalom.

~ Victoria ~

Teljesen meglepődtem, hogy Fernando az, aki most itt van mellettem. Örültem a társaságának, legalább volt valaki aki elterelte a figyelmemet, a gondolataimat…

Hallottam az előző ajtónak a nyitódását, és odakaptam a fejemet. Egy nővér jött ki rajta, és hozzám tartott.

- Jó napot! Ön a hozzátartozója?

- Igen, a menyasszonya vagyok. Hogy van?

Kapok véleményt?????????????? *-*