12. fejezet

Ez is elérkezett hát... De nem tudom, hogy ez most jó-e vagy rossz... Nem tudok mit írni, szóval szerintem uncsi. Remélem azért pár jó szót akár rosszat kapok rá. Na mentem tovább haldokolni. Hamarosan másból is várható friss!

~Vic~

Pár órát aludhattunk csak mikor éreztem magamon a kutakodó ujjakat, melyek simogattak.
- Fernando… ne… tapogass! – nyögtem ki lassan, és álomittasan, szemeimet még mindig csukva tartva.
- Én nem tapogatlak! – szólt vissza szintén lassan és álmosan. Mikor elért hozzám válasza szemeim egyből kipattantak.
- David! – sikoltottam fel és ijedtemben kábé ráugrottam Fernandora, de a lendület hatására tovább fordultam, magammal rántva Nandot is. A fejem hangos koppanással találkozott az éjjeli szekrény élével, a testem pedig már a földön volt, magamon a pihe könnyű párommal… ha ő pihe könnyű, akkor én meg szumóbirkózó vagyok… na ennyit a súlyunkról…
Fernando majdnem egyből felpattant rólam, én pedig fejemet fogva tápászkodtam fel, és meg kellett akadályoznom, hogy megfojtsa a barátját, aki már mélyen húzta a lóbőrt az ágyunkban…
- Hagyd! Úgy is csak részeg, mire felkel a felére nem is fog emlékezni.
- De akkor is, hogy képzeli, ez túl megy minden határon. Komolyan kidobom!
- Felesleges, mindjárt haza megyek és nem lesz probléma – vettem el sajgó fejemtől a kezemet, ami véres lett.
- Te vérzel? Mutasd a fejed!
- Ugyan, semmiség – de csak a fejét csóválta és kezemet megfogva kihúzott a fürdőbe.
Mindenképpen be akart vinni a kórházba, és jó időbe telt mire ledumáltam róla, hogy nem annyira komoly, mint amilyennek látszik. Egy kis seb is vérezhet, és nem szédelgek… annyira, hogy ebből kórház legyen. Miután lekezelte sebemet letelepedtünk a kanapéra, ő a szélére, én pedig mellé feküdtem és a vállára hajtottam fejemet. Most már nem hiszem, hogy fogunk tudni aludni, és Nando is ezen az állásponton volt. Elkezdtünk normális hangerőn beszélgetni, mert az a veszély nem fenyegetett, hogy Davidot felkeltjük. Szerintem estig nem kell fel, amennyire kiütötte magát.
- Amúgy mostanában hallottál arról akit nem nevezünk nevén? – kérdez rá pár perces csend után.
- Lord Voldemortról? Nem. Miért? Kijött az új rész a mozikba? – vicceltem el a dolgot, de csak egy lökést és egy morgást kaptam. – Nem amúgy nem hallottam róla semmit. Hál égnek, de most tuti falra festetted az ördögöt… – mondtam neki bosszúsan.
- Nem állt szándékomban. De, ha újra megjelenik szólj légyszíves.
- Rendben.
- Amúgy tényleg nem feküdtél le vele míg együtt voltatok? – érdeklődik, és a hangjában mintha egy kis kétkedést is hallottam volna.
- Nem. Bármilyen hihetetlennek is tűnik. Szerettem, bíztam benne, de úgy látszik nem eléggé. Hiába voltunk együtt több éve. Szóval valamiért nem tudtam addig elengedni. És még jó is, hogy nem tettem meg. – adtam meg neki a választ végig a szemébe nézve.
- Értem.
- Te meg más téma vagy – folytattam, és visszahajtottam fejemet a vállára. - Tényleg nem tudom mi ütött belém azon az éjjelen. Nem szoktam csak úgy bárki ágyába belebújni.
- Bosszú? – Maximum az egy szavas válaszaid, és kérdéseid bosszantanak drága Fernando, gondoltam magamban.
- Dehogy, eszembe se jutott. Mikor becsukódott az ajtó úgy a múltam is lezárult. Nem tudott érdekelni az, hogy mit tett velem. Nem ő járt az eszemben, hanem te ahogy kivillan a mellkasod, és ahogy rám mosolyogsz. Meg ahogy megvédtél. Komolyan kivételes esett vagy, és nem is tudom… de szeretlek – vallom be pirongva visszagondolva az akkor történtekre, hiszen a szeretleket már kimondtam neki.
Tovább beszélgettünk, de egyszer csak nem jött semmi felelet Fernandotól. Felemelve fejemet észleltem, hogy elaludt a kanapén ülve, és halkan szuszogott. Átnyúlva fölötte elvettem a karfáról a plédet és betakartam vele, majd én is lejjebb telepedtem az ölébe, és néztem ahogy szunyókál. Lassan én is elszundítottam, és mikor felébredtem már mindketten feküdtünk a kanapén, betakarva, egymáshoz bújva. Egyáltalán nem akartam felkelni, így figyeltem még egy ideig Nando nyugodt kis fiús arcát, aztán újra lehunytam szememet és pihentem. Mocorgására újra kinyitottam, és ő is. Még közelebb húzott magához és megcsókolt, majd a fejem alá becsúsztatott karjára hajtottam vissza a fejemet, és megpróbáltam beletemetni az arcomat… nem akartam felkelni, morogtam és nyüszögtem, amin ő jót vidult. Végül megfordulva bekapcsoltam a tévét, és azt kezdtük el nézni. Megnéztünk egy filmet, utána találtunk egy másikat is, és így telt a délelőttünk. Egyszer csak kivágódott a szoba ajtónk és egy kócos David rohant ki rajta.
- Gyerünk, gyorsan! El fogunk késni! Halottak leszünk! – jajveszékelt torzonborz hajjal, félre gombolt ingben. Ha nem tudnám, hogy az az ajtó egy teljesen normális szobát rejt, akkor most az elme gyógyintézetet vélném mögötte.
- Még is miért? – értetlenkedünk mindketten.
- Hát a kerti party! Amit Aragonesnek rendeznek.
- Jesszus! Tényleg, el is felejtettem - pattant fel Fernando is mögülem és bement a szobába. - Vic, tudsz jönni egy kicsit?! – kiabált ki nekem, kelletlenül felálltam és bevánszorogtam.
- Mondjad.
- Ugye eljössz velem? – nézett rám kérlelően, aminek ha akarnék se tudnék ellenállni.
- És mégis, hogy képzelted? – akadékoskodtam.
- Hát úgy, hogy felveszel valamit, és megtisztelsz a becses társaságoddal.
- De komolyan elfelejtetted, hogy ma hivatalos vagy egy garden partyra?
- Hát mert elveszed az eszem – akaratlanul is elhagytam a kemény kötözködő szerepet és elmosolyodtam.
- Ja, de azt akarod, hogy veled menjek, akkor igazán szólhattál volna.
- Bocsánat. Adok pénzt, menj el Dorával vásárolni egy ruhát. Szerintem ő is elkíséri Ikert.
- Jó elmegyek vele. De pénz nem szükséges, van nálam is! – igaz nem sok, de azért nem egy ruhától fogok csődbe menni… úgy is ha haza megyek újra kezdődik a munka, majd a suli. És visszarakom azt, amit a repülőjegyekre költöttem.
- Köszönöm, imádlak! – nyom egy puszit az arcomra és elviharzik a fene tudja, hogy hova.
- Felhívom Dorát – mondom magamnak… Odacsoszogok az éjjeli szekrényhez, felvéve róla telefonomat tárcsázom is Dorát.

- Szia! – köszöntöm.
- Hello nő! – köszön vissza.
- Te tudtad, hogy ma kerti party lesz?
- Igen, miért?
- Hát drága Villa és Torres úr most óhajtott tudomásomra hozni.
- Ez engem miért nem lep meg?
- Mert régebb óta ismered őket? – kérdezek vissza mosolyogva. – Na de ugye te is jössz rá?
- Igen, megyek.
- És nem jönnél el velem gyorsan egy ruhát keríteni?
- De szívesen. Átugrok érted az autóval negyed óra és ott vagyok, rendben?
- Igen, köszi. Szia!

Gyorsan felkaptam egy farmert és pólót, főztem kávét. Amire David úgy vetette rá magát, mint a kisgyerek a cukorra. Még elmentem arcot mostam, és összefogtam a hajamat, úgy nem látszott az éjszakai balesetnek a nyomai. És csak utána ültem le elfogyasztani a kávémat. Pont hogy végeztem megszólalt a kaput nyitó hang, magamhoz véve táskámat már léptem is ki. Útközben találkoztam Dorával és így fordulhatott is vissza. Lementünk, beszálltunk a kocsiba, és már indított is, rábíztam hova megyünk, hisz ő jobban ismeri Madridot. Mint kiderült ők dobták haza Fernandohoz Davidot, és az utána történteket is elmeséltem, és jót röhögött rajta. Nem sokra rá leparkolt, én pedig a napszemüvegem után kutattam, de sehol nem találtam. Hát persze, hogy otthon hagytam, fain…
Kiszálltunk, Dora lezárta a kocsit, és követtem, amerre mondta. Egy sétáló utcába mentünk be, az itthoni Váci utcához tudnám hasonlítani, de valahogy a madridi utca jobban bejön. Ahogy sétáltunk sorra fordultak meg utánunk az emberek, és már nagyon kezdett idegesíteni… Épp egy bolt előtt sétáltunk el, aminek megnéztem a kirakatát, majd gyorsan berángattam Dorát és választottam egy napszemüveget és mentem is a kasszához. Amint kifizettem, vettem is fel, épp elég volt ennyi bámulás… nézzenek inkább otthon tévét, ne engem… Visszatértünk az utcára, és egy fokkal komfortosabb érzésem volt a sötétített lencséknek köszönhetően. Így valahogy nem tudott érdekelni, hogy épp ki fordul meg utánunk, vagy bámul bele a képünkbe.
Jó pár boltot magunk mögött hagytunk már, mire betértünk egy szalonba, ahol kis estélyitől nagyig minden megtalálható volt.
- Ez aztán a bolt… - mondtam Dorának, és neki álltam válogatni a ruhák között. Egy fekete és egy méregzöld ruhára esett a választásom, amikkel megindultam a próbafülke felé. Először felvettem a zöldet, és egyből elnyerte a tetszésemet, a fazon és a szatén anyag színjátéka a testemen. Dorának nem is mutattam meg, hiszen egyből beleszerelmesedtem a darabba, levettem és kilépve kerestem a hozzá illő cipőből egy magas sarkút a méretemben. Miután azt is megpróbáltam, és megbizonyosodtam kényelmességéről, elvettem még a ruha anyagából készült kis táskát és mentem is fizetni.

Gondosan becsomagolták egy nagyobb papírzacskóba, még beletették a blokkot és mehettünk is haza. Pár perc múlva lesz három óra.

- Amúgy hánykor is kezdődik ez a party, ha Fernandoék ennyire kapkodósak? – kérdeztem rá beszállva a kocsiba.
- 5 óra körül – azt hiszem a kapkodás és sietség helyett egyből ezt kellett volna kérdeznem Fernandotól…

Dora kirakott a ház előtt, én pedig egyedül felbattyogtam. Felérve egyből Fernando köszöntött.
- Na találtál ruhát? Mutasd!
- Találtam, és majd meglátod – bementem a szobába és kihalásztam egy fekete fehérnemű együttest és beledobtam a zacskóba. - És most pedig enyém a fürdő!
- De David még bent van.
- Nem érdekel. David kifelé! – kiabáltam el magam.
- Mi van, mi történt? – dugja ki a fejét.
- Semmi, csak szükségem van a fürdőre! – megfogtam a karját és kirántottam, majd beiszkoltam és magamra zártam az ajtót.
Immár levetkőzve álltam be a tus alá, és folyattam a hajamra és magamra a meleg vizet.
Egy csomó ideig álltam alatta mire ellazultam, és úgy éreztem van erőm megmozdulni a jól eső folyam alatt. Lustán megmostam a hajam és utána a testem, és újra ott tartottam, hogy csak folyattam magamra a vizet.
- Kijössz ma még? – dörömböl az ajtón Fernando és utána David méltatlankodását is meghallom, de nem tud érdekelni. Megtörölköztem, felvettem a fehérneműt és neki álltam hajat szárítani, majd utána begöndöríteni a fürtjeimet.
- Legalább engem engedj be! – kopogott újra Fernando, én pedig megszántam és beengedtem. A pillantása egyből a hiányos öltözékemre esett, de egyből visszatértem a hajsütéshez, ő pedig neki állt annak, amiért eredetileg jött, a fürdéshez.
Még mindig a hajammal bíbelődtem mire ő végzett és kiment a fürdőből vizesen egy szál türcsiben. Hmmm… örülök neki, hogy Fernando nagy tükröt választott a fürdőbe.
Rá negyed órára végre befejeztem a hajcsavarást. Szeretem, ha göndör a hajam, de ennyit bíbelődni vele utálok, főleg, hogy fél napot se bír ki loknikban. Fixáltam még hajlakkal, felvettem a ruhát, amit sikerült egyedül felhúznom, hála a hajlékonyságomnak és kifestettem a szemem sötét zöldre. David örömére végre kiszabadultam a fürdőből és a szobába menve láttam, hogy Fernando az ingével és nyakkendőjével bajlódik. Hát kábé úgy nézett ki, mint akit most rángattak meg.
- Életem több, mint 20 évesen igazán megtanulhattál volna már öltözködni – lépek oda hozzá mosolyogva, így tájékoztatva róla, hogy én is a szobában vagyok.
- Vetkőzni jobban szeretek – mondja csábító mosollyal, de csak hülyéskedik a szentem.
- Azt mindjárt gondoltam – vigyorogtam én is. – Na gyere segítek! – megkötöttem a nyakkendőjét, és elindultam az ágy felé mikor hátulról elkapott és megpördített.
- Gyönyörű vagy! – búgta szinte megszállva és megcsókolt. Lassan szakítottuk meg a pillanatot, és utána visszatértünk dolgainkhoz. Leülve az ágyra felvettem a cipőt, Fernando pedig tovább öltözködött, rápillantva az órára konstaláltam, hogy mindjárt fél öt.
- Amúgy nem vagyunk késésben? – kérdeztem rá tudatlanságot tettetve.
- Áááh még ráérünk úgy fél hatkor elindulni – én meg erősen gondolkozom kinek a fejét csapkodjam meg… fogtam magam és elterültem az ágyon és durciztam, hogy komolyan ezért siettettek?
- Vic, jössz? Indulunk! – David bekiabálására eszméltem fel. Felállva a tükör elé álltam, smink rendben, haj oké, egy táska kell és mehetek.