15. fejezet

Na ilyen se volt még, hogy mondhatni egy nap alatt 2 fejezet! :D Mivel még nincs 24 órája, hogy felraktam az előzőt. De ne nagyon szokjatok hozzá! :)

És amúgy ááááááááh nem vörös a fejem! :D
És sok sok véleményt szeretnééééééék!!!! ^^

~ Fernando ~

Nagyon kezd elegem lenni Davidból. Nem elég, hogy az éjjel fizetni akart Vicnek és, hogy ócsárolta. Most még az ágyunkba is bemászott és elkezdte simogatni… Mázlija, hogy itt van velem Vic és lenyugtatott, meg eleve elvonta a figyelmem a gyilkos gondolatokról a sérülése. De legszívesebben tényleg neki ugrottam volna a barátomnak. Még egy ilyen megmozdulása lesz és átgondolom, hogy ki a legjobb haverom. Pedig én is eléggé türelmes ember hírében állok, kivéve néha a pályán amikor elszalad a ló. Na most is úgy érzem magam.

Végül a kanapén újra elaludtunk Vic-kel, felébredve pedig tévéztünk. David nagy robajjal eszembe juttatta, hogy ma kerti party van. Kezd idegesíteni, hogy egy csomó dolgot elfelejtek, és még öreg sem vagyok. Rávettem Vicet, hogy jöjjön el velem. Dorával el is ment ruhát venni, de nem engedte, hogy én álljam.

Addig David megpróbálta magát rendbe hozni, én meg tévéztem tovább. Körülbelül egy óra sem telhetett el és vissza is ért az én csillagom. Egyből kirángatta Davidot a fürdőből. Az egésszel csak annyi bajom volt, hogy Davidon nem volt semmi, így inkább visszafordultam a szobába és hagytam a srácot nudizni tovább. Már vagy egy órája ülök és várom, hogy Vic kijöjjön a fürdőből, de semmi nem történik. Az összes szoba csücsköt megszámoltam már vagy húszszor. Megelégelve mentem és bekopogtam, hogy legalább engem engedjen be, és szerencsére vagy nem kinyitotta nekem az ajtót. Csak fehérneműben sétált vissza a tükör elé, magamat viszont kényszerítenem kellett, hogy azzal foglalkozzak, amiért jöttem. beálltam a zuhany alá, de hideg vizet folyattam magamra, hogy nehogy elveszítsem a fejem és berángassam őt a zuhany alá vagy ne essek neki rögtön a beépített mosdókagylónál.

lefürödtem és egy törölközőt magam köré csavarva léptem ki a kabinból. nem bírtam megállni és mögé lépve csókot nyomtam a nyakára és arcára, majd inkább magára hagytam mielőtt megint hideg vízre lenne szükségem.

Végre valahára elkészültünk és indulhattunk csak Vic hiányzott. David kiabált be neki, hogy indulunk, én közben a cipőmet vettem különben én mentem volna érte. És ahogy elnézem én keltettem volna, mert kissé nyúzott arccal jelent meg a szoba ajtóban. Viszont mihelyst meglátta mivel megyünk egyből felpezsdült az arca és a szeme. Még, hogy ez az autó jobb, mint az orgazmus, de szerencsésen kimagyarázta és még a fantáziámat is beindította, a rejtett célzásával, hogy ő neki mi jutott eszébe az autóról és rólam.

Nem hagytam, hogy most eljátsszak a gondolattal, de az egész party alatt csak-csak bekúszott egy-egy pillanat kép, hogy mit tudnánk mi csinálni a kocsiban. Gyorsan szabadulni akartam és akár elvinni Vicet a világvégére vagy addig, amíg a tank ki nem fogy és nincs a közelben benzinkút, csak hogy kettesben lehessünk.

- David! – szólítom el ideiglenes lakótársamat.

- Mondd.

- Hazatudnál menni taxival? – kérdezem meg tőle.

- Miért?

- Vicet még el akarom vinni valahova. – remélem ez beválik és nem kérdezősködik tovább és belemegy a taxizásba. – Ha kell még pénzt is adok!

- Rendben, legyen. Ami az illeti tényleg adhatnál, mert én nem hoztam magammal semmit. Majd megadom.

- Tessék, köszönöm! – adok neki, annyit amennyi elég lesz remélhetőleg és visszamegyek Vichez.

Már majdnem a kocsihoz értünk mikor párom megkérdi, hogy hol hagytuk Davidot. Én meg készségesen a tudtára hozom, hogy elhagytuk egy jobb cél érdekében, vagyis az én terveim miatt, aminek ő az okozója.

Éppen, hogy beültem Vic már az ölemben termett és nyakamat csókolgatta, próbáltam még magam visszafogni, hogy legalább egy kicsit hajtsunk el a háztól. Szó nélkül, önként szállt ki az ölemből, bár legszívesebben már ott tartottam volna.

Még mindig a vágyammal küzdök, mikor David kopogtat az ablakon, én meg jól lejáratom magam és még ki is lettem röhögve. Köszi szépen kedvesem…

Amint leparkoltam a mély garázsban elkezdett megbékíteni. Szinte egyből megenyhültem és visszatért az elfojtott szenvedély és visszaadtam azt, amit eddig kaptam. Végig simítottam combja külsején majd belsején, amitől megremeg kezem alatt. A ruháját már egészen a derekáig feltűrtem és az ölembe emeltem pihe könnyű testét.

Hátradöntöttem az ülést, de arra nem számítottam, hogy hátrafogunk esni és, hogy a fejünket kicsit összekoccantjuk. Nevetve húztam magam után, ahogy hátradőltem. Csüngtünk egymást ajkán, közben nyakkendőmet lazította, ingem gombjaival küszködött és a nadrágomba betűrt részt rángatta kifelé kapkodóan. Míg nekem könnyű dolgom volt a ruha cipzárával. Már majdnem kiszabadítottam belőle, hogy szinte csupasz testét élvezhessem mikor megszólalt a telefonom a zsebemben.

- A fenébe… - adok bosszankodásomnak hangot.

- Átkozott telefon – sziszegi Vic is.

- Mindegy ne foglalkozz vele! – terelem vissza magunkat a kellemes útra. Hamar a telefon is elhallgatott. Kibújtattam a ruhájából így már csak a melltartó és tanga volt rajta. Kicsit feljebb húztam ölemben és a melltartóból kilátszó részeket kezdtem el csókolgatni, mire ő elkezdett mozogni az ölemben. Istenem megőrjít ez a nő!

Megemeltem magunkat, hogy le tudja rólam szedni a zakómat és ingemet, majd úgy is maradtunk. két alkaromon támaszkodtam hátul. Vic továbbra is lassan mozgott az ölemben, én pedig már majdnem szétrobbanok ott lent a vágytól, hogy benne mozoghassak és ne most érjen el a kielégülés. Inkább leveszem fél kézzel a melltartóját és úgy kényeztetem tovább.

mindjárt ott tartok, hogy nem érdekel semmi, ami még közénk áll csak, hogy együtt jussunk fel a csúcsra. Erre újra megszólal a telefonom, de próbálkozunk nem is foglalkozni vele.

- Inkább vedd fel! Oké, hogy háttérzenét is ad, pluszba a lábunk közénél rezeg, de őszintén bevallva az kellemetlen és inkább csak téged akarlak érezni a lábam között és nem egy rezgő valamit… - mondja Vic kicsit háborogva és felemelkedik rólam, hogy ki tudjam venni a zsebemből a vékony ketyerét, amit legszívesebben messzire hajítanék, átmennék rajta úthengerrel minimum…

- David az… - mindig a legjobbkor tud megjelenni vagy felhívni… Kezdem azt hinni, hogy erre már érzéke van és direkt csinálja… Kikapcsolom és a másik ülésre dobom. És figyelmemet újra Vicnek szentelem. Megemelem annyira, hogy a mellét számba tudjam venni.

Halkan nyögdécsel felettem és mikor megérzem, hogy fél kézzel nadrágomnál matat én sem bírom tovább és hangosabban felnyögök.

Segít megszabadulni a nadrágomtól és alsógatyámtól mikor felemeltem csípőmet annyira, hogy le lehessen húzni és ne legyen útban a ruhanemű.

Férfiasságom most már szabadon ágaskodik és enyhülésért kiált. Szerelmem megtartja magát egy kicsit és egyik kezével bejáratához igazítja és ráül.

Kezem a csípőjén nyugszik, de az érzésre önkéntelenül is megszorítom. Annyira nedves és annyira szűk. Annyira imádom mindenét, hogy hihetetlen, hogy van ilyen egyáltalán. Mi lesz velem nélküle? Míg elmélkedtem hagytam neki időt, hogy megszokjon, ami nem tartott túl sokáig. Elkezd mozogni rajtam és majd meghalok a látványtól és az érzéstől.

- Gyönyörű vagy! – búgom neki, nem mond semmit csak megcsókol és még gyorsabb ütemre vált. Most ő irányít engem az őrület határára kergetve, ahogy váltogatja a ritmust, Ahhoz képest egész jól bírom még, veregetem meg képzeletben a vállamat.

De el is szóltam magam… érzem, ahogy egyre inkább összehúzódik a hüvelye a csúcshoz közeledve.

Míg végül teljesen nem enged, és én is a csúcsra jutok vele együtt. A vállgödrömbe piheg, miközben gyengéden kezeim közt tartom. A homlokára adok egy puszit, ő meg a nyakamra válaszként.

- Gyönyörű vagy! – mondom neki megint, felemeli fejét és így újra láthatom a kipirult, kusza tincsekkel keretezett arcát.

- Már mondtad… - forgatja meg a szemeit.

- Nem győzöm elégszer mondani, akár örökké ismételgetni fogom neked!

- Szeretlek! – ad egy puszit a számra.

- Én is!

Felöltöztünk és felmentünk az emeletre. Az ajtóban David állt.
- Én aztán kereshetlek téged!
- Bocs, nem tudtam felvenni , aztán lemerültem – hazudom természetesen. - Miért vagy kint?
- Mert tán kulcsot elfelejtettél adni. Lehet azt is elejtetted?
- Nagyon vicces mondhatom. Te meg ne röhögj! - nézek rá Vicre szúrós szemekkel, amit csak megjátszok.
- Jó, abba hagytam. Inkább nyisd ki az ajtót. Ha bent követsz el gyilkosságot legalább nem feltűnő. - erre újra elröhögi magát, kinyitom az ajtót, a kacarászó kisasszonyt pedig felkapom és a hálóba viszem, az ágyra.
- Szóval gyilkosságot akarsz? - kérdezek rá fenyegetően.
- Attól függ ki lesz az áldozat!
- Te! - ejtem ki hátborzongatóan ezt a röpke szót.

- Akkor nem díjazom a gyilkosságot. Még élni akarok! A barátomtól sem tudtam elbúcsúzni!
- Oh, arra még tudunk időt szakítani. Hogy hívják? - játszom tovább a játékot.
- Nem mondom el, nehogy őt is megöld!
- Biztos vagy benne? - veszem újra elő a búgó-fenyegető hangszínem.
- Teljesen! - néz mélyen a szemembe.
- Ez esetben... - itt az ideje a cselekvésnek és neki állok csikizni, mert imádom, ahogy nevet.
- Neeh, segítség. Legalább rendőrt hadd hívjak!
- Én vagyok a biztos úr - hagyom abba a csikizését, ő meg felnéz rám könnyes szemekkel a nevetéstől.
- És hol hagytad az egyenruhád? - csillan fel a szeme, biztos elképzelt egyenruhában...
- Most szolgálaton kívül vagyok.
- Akkor se bilincs, se gumibot? Pedig azt hiszem rossz kislány voltam és büntit érdemelnék. - én meg remélem, hogy még egy rendőrnek sem adott ilyen műsort csak nekem.
- Azt hiszem az a gumibot még is csak kéznél van! - mondom nagy vigyorral az arcomon folytatva a színjátékot.
- Lökött - kacag fel, ami engem is nevetésre késztet, abba hagyva pedig lehajolok egy csókra.

Amúgy a ruha:

És a gyönyörűség: