What dreams may come! Csodás álmok jönnek!

Na ez is meg lett. Egy kicsit másabb, egy kicsit jobb is... talán. :D Döntsétek el Ti! :)

És a zenedobozom is egy kicsit felpörgött, (mint én) aki akarja majd úgy is észreveszi! :P

Szeretnék sok kommentárt kapni, ha már ilyen hosszú fejezetet hoztam! :P (A)

~ Bett ~

Élet? Egy játék amit végig kell játszanunk, tele csalódásokkal és ha mázlista az ember néha jó pillanatokkal, aminek a grafikája nagyon ott van. Én sokat csalódtam... de ez volt most eddig a legnagyobb. Igazából jó pár megfogalmazás illene a dologra... tévedés, hiúság, bánat... körülbelül minden mi jó, s mi rossz. Ez a szerelem... a reménytelen, egy oldalú szerelem. Az én tündérmesém el se kezdődött, nem is végződött jól, de ehhez már hozzá szoktam... hű társam mellettem maradt, a magány, de akkor is egyedül kell cipelnem a sorsomat, amit néha nem bírok el egyedül, és ilyenkor jó lenne, ha valaki mellettem lenne. Össze kell szednem az összetört szívem darabjait, és megtalálnom újra magamat, és a lelkemet... esetleg a lelkitársamat, ha van egyáltalán olyanom... Idővel minden elmúlik... és talán egyszer engem is megtalál a herceg, remélem fehér telepjárón, és megmenti a szívemet. És én örömmel fogom megcsalni a magányt, és tiszta szívből szeretni az én hősömet.

De nem kellett volna Doraval találkoznom. Most minden sokkal nehezebb, mint volt... hiába beszéltem róla, francokat sem ér, hiába mondják... egy vagy több agy turkász is meghalna, ha a páciense lennék...

Aránylag kitaláltam út közben mit akarok. Beérve a modellügynökségre, mindenki vidáman köszöntött engem, én meg jól nevelten egy hamis mosollyal visszaköszöntem, egy mosollyal bármit el lehet érni, még ha hamis akkor is... a napszemüvegemet mindvégig magamon hagytam, régóta a főnököm, az arcom legkisebb részletét is ismeri, és nekem nagyon nincs kedvem magyarázkodni. Miután meggyőződtem róla, hogy nincs nála senki, kopogtatás nélkül beléptem.

Szia José, nem zavarok? - bizonyosodtam meg, azért arról, hogy van-e ideje rám...
Gyönyörűm miben segíthetek? Sosem zavarsz. - mondta miután felnézett számítógépéből, és megbizonyosodott róla, hogy én vagyok az, kényelembe helyezte magát és rám koncentrált.
Elmondanád újra azt a New york-i munkát? - kérdezek rá, hát ha még van esélyem elvállalni.
Örülök, hogy meggondoltad magad. - dörzsöli össze két tenyerét.
Nem volt más választásom. - mondom kelletlenül.
Mindig van más választás kicsi lány.
Nem vagyok kicsi. És mondja ezt nekem egy pénzhajhász, aki a szerveimet is kirakatba rakná, ha megtehetné... - mire csak felröhög. De igazam van, övé a legnagyobb modell cég Spanyolországban, és amennyire pénz éhes, én annyira szeretek neki dolgozni.
Látom a humorod a régi, és nincs semmi baj... már kezdtem aggódni.
Ugyan miért? Jól vagyok. Szóval még ma neki kezdesz?
Persze... - és elővett egy mappát – holnapután indulnod kellene... a szerződés 3 hónapra szól, szállás biztosítva, viszont bármikor hazarendelhetlek, ha szükségem van rád, ja és tegnap kaptam egy faxot, hogy egy tehetség kutató versenyben is szívesen látnának, mint zsűrit. Tehát... - csukja be a mappát - elvállalod?
Hol kell aláírnom? - ragadtam meg az asztaláról egy tollat, és ahol rábökött az előkotort lapra egyből alá is írtam. - Ezzel végeztünk is. Megyek, nem zavarok tovább és pakolnom is kell... Szia, majd látjuk egymást.
Várj, annyira ne siess. A repülőjegyet a reptéren át tudod venni, New Yorkban meg majd ott várnak rád. Csak ennyit akartam, vigyázz magadra és épségben gyere haza.
Igyekszem, de tudod, hogy nem ígérhetek semmit.
Tudom, tudom... Szia. - rázta a fejét.
Szia. - léptem ki főnököm irodájából egy jó időre.

Kilépve Josétól a telefonom újra szólt, csak most éppenséggel bejövő hívásom volt.

Hola Angyalka! Merre vagy?
Hola Vic... mindjárt otthon vagyok, 10 perc...
Rendben, várlak. - ezek szerint egyedül van. Nagyon remélem, nem tenne jót, ha ma is együtt kellene őket látnom. Örülök, hogy boldog... de én is lehetnék a helyében... és akkor... nem ilyenekre nem is szabad gondolnom.

Házam előtt leparkolva jött a következő érvágás. Tévedtem, Fernando is itt volt, ő hozta el, valamiről nagyon intenzíven beszélgettek és piszkálták egymást, és nevettek. Másnak szívderítő látvány lenne, de azt hiszem azt már nem kell mondanom, hogy számomra nagyon nem az. Erőt gyűjtve magamon kiszálltam és hozzájuk sétáltam.

Belépve a házba áldottam az eget, hogy nem volt kedvem elhúzni a sötétítőket és a néhol beszökő fénycsíkok adtak egy kis fényt a sötétségnek, itt már biztonságban levehettem a napszemüvegem.
Ne Vic, hagyd a függönyöket. Miután elmentetek nekem úgy is rengeteg dolgom van, nem leszek itthon, nem kell fény.
De hát ragyogóan süt a nap! - mondja értetlenül.
Kit érdekel? Engem nem! - közben ismét csörög a telefonom. - Ha megbocsátotok... - mentem ki a konyhába.

Santiago... egy óra múlva találkozzunk a szokásos helyen... Igen, beszélnünk kell... Nem, majd elmondom... Szia. - mentem vissza hozzájuk.

Bocsánat. Csak tényleg nincs időm... Még vannak dolgaim, aztán pakolnom is kell.
Elutazol? - kérdezi meg Vic meglepődve.
Munka, szólít a kötelesség. - többet nem akartam róla mondani. Valahonnan majd úgy is meg tudják, hogy a világ mely pontján járok. Nekem meg szükségem van a csöndre, a magányra és a munkára, vagy csak a környezet változásra és az utazásra? Meg lehet, az utazás teljesen kikapcsol, és talán a repülő gyorsasága az én gondjaimat itthon hagyja. Itthon szeretném hagyni, itt hagyni mindent.
Akkor mi nem is zavarunk tovább. Vigyázz magadra és jó utat. - köszön el Vic tőlem megszeppenve. Hát tény nem ilyen búcsút akartam, egyáltalán akartam én búcsúzkodni? Nem hiszem, nem is szeretek elbúcsúzni... de most már nincs mit tenni, csak a távolodó autót néztem, amit Fernando vezetett, ő majd elfelejtett Vic-kel mindent.

Nekem is lassan indulnom kell, ha nem akarok elkésni.

Egy jó 10 perccel előbb érkeztem a szokásos helyemre és már kérés nélkül is hozták nekem a forró csokit, talán sikerül majd megnyugtatnia és erőt adnia.

Santi is előbb érkezett, sosem késett, ha velem találkozott, és amikor üdvözlésképp csókot akart adni elfordítottam fejemet. Ebből már ő is sejthette, hol fogunk kiakadni... megint.

Szóval akkor miről kell beszélgetnünk? - kérdezte meg, miután leült.
Én holnapután elutazom, egy jó darabig nem leszek itthon, és nem akarlak áltatni, de nekünk már tényleg nincs jövőnk. Sajnálom.
Jó értem. Akkor ennyi volt. - nem kicsit meglepődtem, hogy belement, de lehet belátta a dolgokat, hogy én sosem leszek jó neki, nem tehetem boldoggá...
Azt nem mondom, hogy maradjunk barátok, azok után amit tettem... de ha bármiben tudok segíteni neked, szólj. - ittam meg a maradékot a csésze aljából. Az árát pedig kiraktam az asztalra egy kis borravalóval. - Nekem most mennem kell, még dolgom van. Vigyázz magadra! És őszintén kívánom, hogy legyél boldog! - sétálok mellé, és adok egy puszit a fejére.

Azért furcsa lesz, hogy kimarad majd a minden napjaimból, de a nagy hajtásban csak meg szokom majd. Út közben tovább gondolkoztam... Akaratlanul is azt tettem Santival, mint Fernando velem. Összetörtem őt, és nem önszántamból, tényleg nem akartam. Hittem, hogy tudni fogom szeretni, és minden más lesz. De néha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy az ember lánya eltervezi... Bár én sosem vallottam be Nanonak, hogy szeretem, míg Santi él-hal értem. Ennyi a különbség, de ez semmin nem változtat, mert ugyanúgy pocsékul érzem magam miatta...

Hazaérve egyből összepakoltam egy bőröndbe pár cuccot, és utána már csak a holnaputánt vártam. Szívem szerint már most indulnék, hiszen mindennel meg vagyok... Mindennel végeztem.

~ Fernando ~

Istenem, hogy kaphattam én egy ekkora ajándékot tőled? Mivel érdemeltem ki én őt? Magát a két lábon járó csodát? Én meg mikor meg tudom, hogy életem nője az estét és végre az elkövetkező napokat velem akarja tölteni nem tudok magamnak megálljt parancsolni. Érezni, szeretgetni akarom őt erre ezért egy lecseszést kapok... jó megértem, hogy nem akar rivalda fénybe kerülni, de velem most már ez elkerülhetetlen... Egy kisebb sokként hatottak rám a szavai és ezért rideg maradtam, amire ő csak megölelt, majd könnyes szemekkel nézett fel enyéimbe, és a szívem majd megszakadt a tekintetéből sugárzó fájdalomtól. Vajon én bántottam meg? De egy pillanatnyi időt sem hagyott nekem semmire, megcsókolt és én egyből rájöttem mindenre. Az arcát fogtam még is a hozzám simuló testéből éreztem, hogy remeg, a csókjából pedig a tiszta szerelmet és minden vágyat, amit az ember csak érezhet a másik iránt.

De az idilli pillanatot, amit nagyon is élveztem Sergio megzavarta. De Vicet sem kell félteni, visszaszólt, jól el van a srácokkal, teljesen más, mint az eddigi barátnőim, azok vagy a következő áldozatot keresték, vagy szóba se elegyedtek mással... tényleg egy főnyereményt kaptam.

Majd mikor hazaértünk... hozzám, tudtára adtam, hogy mit szeretnék az éjjel csinálni. Napok óta Ő jár az eszembe, és érezni akarom, hosszú, forró éjszakákat vele tölteni újra. De ő nem értett velem egyet, és csak fürdeni meg aludni akart, nagy aranyosan meglendült a nappalimban a fürdő felé, csak aztán megint tett egy 360 fokos fordulatot, és megkérdezte hol is a fürdő. Ezt szerintem más sem bírta volna ki nevetés nélkül, én sem. Körbevezettem a lakásban, a kedvenc pólómat is benyúlta és még a fürdőmből is kitiltott... a nappaliban duzzogtam mikor belibegett a pólómban, ami hálóing nagyságú volt rá, de a combja közepéig sem ért és a gyönyörű hosszú lábát kihangsúlyozta. Kezdem azt hinni, hogy direkt engem kínoz, és még a másik akciójáról is megfeledkeztem, hogy nem szólt nekem arról, hogy már itt van. Mikor előttem pukedlizett próbáltam a póló alá belesni, de nagy bánatomra nem tudtam meg, hogy felvett-e alá valamit... Nekem se kellett több, úgy csókoltam meg, hogy levegőt se kapjon és legalább egy kicsit is feltüzeljem, és úgy érzem sikerült is, nehezen akart elválni ajkaimtól, de most keménynek és gonosznak kell lennem, egy kis elégedettséggel céloztam be a fürdőt. Bántam, hogy ott kellett hagynom, de boldoggá tett, hogy azért még is csak akar engem, még lázba tudom hozni.

A hideg fürdő csillapította vágyaimat, így nyugodtan tudtam visszamenni hozzá, és semmi hátsó szándék nélkül húztam magam után az ágyba. Miután elhelyezkedtünk beszélgettünk, majd elő állt azzal, hogy ő nem elég jó nekem. Honnan veszi, hogy nekem milyen lány kell? Nehogy már ő döntse el nekem ki kell. Az anyámnak sem engedtem soha, nem hogy a barátnőmnek a szerelmemnek adjak igazat, hogy tényleg igazad van. Nekem tényleg más lenne jó, nem te. Akkor most nem ő lenne itt velem az ágyban. Nem őt szeretném, nem őt akarnám. Erről fel is világosítottam, és úgy érzem hatásos volt.

És még én kaptam azért, hogy féltékenynek nevezem. Ezt nem hagyhatom annyiban, már így is sokkal jövök neki, két kezét a feje fölött összefogtam, és ahogy végig néztem rajta, ahogy alattam fekszik, nem kicsit beindult a fantáziám, de most magam is tudtam, hogy nincs itt az ideje, inkább az édes bosszú. Még, hogy nem csikis... a belső combja a legcsikisebb... csak eddig még nem volt olyan barátja, aki erre rávilágítson. Imádom, ahogy nevet, és meg tudnám szokni, hogy mindig minden nap az ő nevetését hallanám, vagy csak azt, ahogy spanyolul beszél, vagy akár a számomra teljesen érthetetlen anyanyelvén.

A nagy harc után magamhoz szorítottam, és már aludni akartam mikor kiharcolta magának a takarót, de hogy neki semmi se legyen egyszerű, rajta keresztül szedtem fel. Miután újra elhelyezkedtem szinte egyből elaludtam, pedig még mondani akartam neki, hogy „Szeretlek!”

De álmomban ezerszer is elmondtam neki, ezerszer és annál is többször..

~ Vic ~

Reggel... hajnalban... az ébresztő órára ébredtünk...

Bocsi elfelejtettem este kikapcsolni. - mondja szerelmem, mikor felettem húzódik vissza attól a fránya ébresztőtől, és észrevette, hogy én is felébredtem.
Nem probléma, jó reggelt édesem! - húztam magamhoz egy édes csókra, amit egyáltalán nem ellenzett.
Neked is! - tényleg szeretnék minden reggelt így kezdeni, egy émelyítő csókkal, egy gyönyörű mosollyal és két gyönyörű barna szemével. - Mit csináljunk ma?
Nem tudom, majd kitaláljuk.
Mikor akarsz elmenni Betthez a cuccaidért?
Szerintem majd csak délután, addig is bújj vissza, én még fáradt vagyok egy kicsit, és... - nem fejezem be a mondatot, csak megcsókoltam és már is fekve találtam magunkat.

Legközelebb dél körül nyitogattam pilláimat, rendesen felnézve egyből Fernando szemeivel találtam szembe magam.
Mit nézel? - kérdeztem tőle, egy kicsit rekedtes hangon.
Téged... tudtad, hogy beszélsz álmodban?
Na és mit mondtam? - kérdezek vissza cinikusan.
Hogy Fernando szeretlek, ne hagyd abba! Te vagy a legjobb! Akarlak! - teljesen beleélte magát a képzelgésbe.
Hazudsz! Főleg, hogy semmit sem álmodtam. - rángatom vissza szavaimmal a valóvilágba. Nem gondoltam volna, hogy ennyire egoista.
Próbálkozni szabad, nem? - vigyorog most már ő is.
Szabad, de ilyennel felesleges! Az egódat meg legközelebb hagyhatnád a szobán kívül.
Nincs is akkora egóm! - talán akkora azért még sincs, hogy a szobában megfojtson, de ha kell akkor játszunk.
Fogadjunk, hogy ki készül el előbb Mr. Ego? - nyújtom ki a jobb kezemet felé.
Kezet rá! - miután meg fogta a kezemet vissza akart volna rántani, de szemfülesebb voltam, egyből berohantam a fürdőbe és magamra zártam.

5 perc múlva a tegnapi ruhámban léptem ki, egy törölközővel a néhol bevizesedett hajamat törölgetve.
Na mi van szívem? Nem tudod eldönteni, hogy mit vegyél fel? Ez sajnálatos, mert én már kész vagyok... Győztem!
Ez most csak azért volt, mert csak egy ruha közül tudsz választani. - úgy látszik sérti az önérzetét és az egóját, hogy gyorsabb vagyok.
Alábecsülsz kicsi fiú! - vigyorgok még mindig szüntelen. Még, hogy nem lennék képes 5 perc alatt elkészülni mondjuk otthon... - Na ne duzzogj! Érvénytelenítem a fogadást és nem foglak Mr. Egónak hívni, na? Inkább menjünk a cuccaimért.
Oké, mire is mennél nélkülem...
Épp ez az... - nevetem el magam. - Nem lenne ki elvigyen... ki megnevettessen, szeressen, öleljen, csókoljon... - kacérkodok vele, és csak azért sem hagyom, hogy megcsókoljon, de miután kiszórakoztam magam hozzábújtam és végig csókoltam az alsó és felső ajkát, és a nyakán az ütőerét.
Ha még ma akarod a cuccaid inkább hagyd abba, különben nem állok jót magamért.
Rendicsek, mostantól minimum 3 méter távolság. - távolodtam el tőle gyorsan, de az elmaradhatatlan mosolyomat nem hagytam el.

Mikor Betthez értünk nem volt otthon. Felhívtam és mondta pár perc és itt lesz. Mi addig Fernandoval tovább piszkáltuk egymást, közben jót röhögtünk az egészen.

Angyalka jól leteremtett egy hülye függöny miatt, hirtelen azt se tudtam mit mondjak, és picivel később se jöttem rá, így minél előbb a gyors távozás mellett döntöttem.

Este el szeretnél menni étterembe? - néz rám Fernando a piros lámpánál, már az autóban ülve.
Nem igazán, de ha te szeretnél a kedvedért elmegyek. De őszintén szólva, nekem most a puccosságból kicsit elegem van már. Jó lenne végre egy mackó nadrágban filmet nézve pizzát falatozni.
Nekem is jobban tetszik ez a program, csak gondoltam el szeretnél menni.
Ümm... nem, inkább legyünk kettesben egy lakásban, mint több százan egy étteremben, ahol semmi nyugtod nem lenne. És esetleg egy üveg sangriát is beszerezhetnénk. Egy keveset csak nem tiltanak meg neked.
Nem, de azon gondolkozom hol jártál te idáig?
Hát... Magyarországon, Olaszországban... de úgy néz ki eddig mindig rossz repülőre szálltam vagy a gép szállt le rossz helyen?!
Nem tudom, de nagyon eltérítették azokat a gépeket. Még jó, hogy mostanában nem fogsz ki terroristákat. - szélesedik a mosolya. - Örülök, hogy itt vagy velem. - a lágy hangja, ahogy elért és a szavak értelme belém vésődtek, megdobogtatta a szívemet.
Hidd el én is! - mondtam és a messzeségbe bámultam, majd lassan felé fordítottam fejemet és lassan egy mindent elmondó mosoly kúszott arcomra.

Nem sokra rá leparkolt, és hirtelen nem tudtam miért, elszakítva tekintetemet a csókolni való szájáról, a tökéletes ívű orráról, a csokinál is barnább szeméről, az aranyos szeplőiről, kócos hajáról, amibe legszívesebben beletúrnék... szóval kényszerítve magamat, hogy körbe nézzek, jöttem rá, hogy megálltunk megvenni pár dolgot estére.

Nem lenne gond, ha egyedül mennék be megvenni a sangriát? Meg még, amit találok? Nem tudom mikor szabadulnánk, ha most te is bejönnél. - egy rövid kis gondolkozás után egyet értett velem.
Nem baj. Adjak pénzt?
Dehogy! Van nálam elég. - és egy puszi után ki is szálltam. - Sietek! - szóltam vissza lehajolva mielőtt becsuktam volna az ajtót.

Mindent gyorsan megtaláltam. A pénztárnál kellett csak várnom a tömeg miatt. De aztán igyekeztem minél hamarabb távozni.

Igazán kedves rajongóid vannak... - szálltam vissza a kocsiba és a kicsi csomagot a lábam alá tettem.
Hmm?
Az eladó nagy rajongód, én meg már most „sztár” vagyok... miután fizettem azt mondta, hogy „Legyél boldog Fernandoval, *****! Ameddig lehet...” - tovább inkább nem részletezném azt a papírformát nem tűrő kifejezést, meghagyom a kiejtését a kedves eladó hölgynek...
Hogy mi? Hogy képzeli? - forr fel teljesen az agy vize. Tán jó is, hogy még nem indultunk el, de így is vissza kellett tartanom, hogy ne menjen be.
Hát pedig néha én is így érzem... főleg abból, ami a médiának kiszűrődött... meg, ahogy mi megismerkedtünk...
Hülyeség! Nem kell magad így érezned. A média egy szemét. Még a végén én fogom rosszul érezni magam, hogy annyira nyomultam... pedig nem bánom, egyáltalán nem!
Már én sem bánom. Kimondhatatlan mennyi mindent köszönhetek neked. - simítottam végig jobb kezemmel az arca bal oldalán, minek hatására jobban felém fordította arcát, és nyugodtan homlokának döntöttem az enyémet, és csukott szemmel szívtam magába az illatát, amit szintén imádok rajta. Teljesen magába szédített. Lassan felnyitva szememet, pár pislogás után szólaltam meg. - Most pedig indíts, hogy nyugodtságban... otthon... lehessünk! - mondtam választékosan egy kicsit az otthon szónál megakadva... hogy helyes-e, hogy így mondom, hogy ezt a szót használom...

Megérkezve Fernando bevitte a szobába a táskámat, míg én a szatyorból kipakoltam a nappaliban az asztalra.
Ezt mind egyedül fogod megenni? - hallottam meg magam mögül a hangját, majd éreztem a derekamon erős kezét, és észleltem, hogy a fejem mellett kukucskál. Az asztalon volt egy üveg eredeti gyümölcsbor, vagy három csomag gumicukor, jó pár tábla csoki és még egyéb nasolni valók.
Úgy terveztem. Főleg a beszólás után... kell a boldogság hormon... a csokikból talán kaphatsz egy keveset. De a gumicukron nem osztozom! Az csak is az enyém!
Mindjárt adok neked olyan boldogság hormont, hogy kicsattansz...

Szerencsére megúsztam, hogy a nappali közepén ne legyek galád módon halálra csikizve.

Miután sikerült leállítanom, átöltöztünk valami kényelmesbe, majd vitatkoztunk egy sort, hogy mit nézzünk. Végül a Honey-nál maradtunk, amit régóta megszerettem volna nézni, és miután megjött a pizzánk bele is kezdtünk, közben legszívesebben én is táncra perdültem volna. A pizza után neki estem az édességhalomnak és a gumicukrokat pusztítottam... egy gumicukor vége lógott ki a számból amin még mindig nyamnyogtam, mikor egy nagy szőke buksitól semmit nem láttam, és még a gumicukor kilógó felét is leharapta. Mikor felháborodásra nyitottam volna a számat nyelvével beférkőzött ajkaim közé, és belőlem egy elnyomott „héjj” felkiáltással kombinált nyögés szaladt ki.

Így sokkal édesebb. - mondta elválva. Én meg teljesen kábultan meredtem magam elé, és elkezdődött megfogalmazódni bennem, hogy veszélyesen hat rám, nagyon is veszélyesen.

Teljesen elkábultam, és mikor észhez tértem a filmnek már vége volt, Nando pedig az ölemben aludt, én pedig tudat alatt a hajával játszottam, és nagyon elzsibbadt minden tagom.

Óvatosan kikecmeregtem alóla, és arra se ébredt fel, hogy lassan leraktam a fejét egy díszpárnára.

Kinyújtóztattam az elgémberedett testrészeimet, majd belekezdtem az aljas akciómba.

Szépen csendben fölé másztam, pihe könnyűségem miatt a kanapé sem süppedt be. Lassan végighúztam ajkamat fülénél ügyelve, hogy alig érjek hozzá, de a leheletemet még is érezze. Majd mikor nyakába akartam belecsókolni a szemei kipattantak, én meg hirtelen az ölébe huppantam, amire mindketten felnyögtünk. Már csak a kis akciómtól teljesen felizgult.

Mit művelsz? - kérdezte meg indulatosan. De szemébe nézve tudtam, hogy csak az izgalom, a vágy beszél belőle.
Nem nyilván való? - kérdeztem vissza, mire elkapta két csuklómat és pillanatok alatt átpördült velem, hogy fölöttem legyen, és egyből ajkaimnak esett. A mérhetetlen vágytól durván csókolt, téptük egymás száját, és ahol tudtuk ingereltük a másikat. Mondhatni mindkettőnkből előjött az állat, de egyáltalán nem bántuk, hisz így még élvezetesebb volt, most erre vágytunk. Egymás után többször is.

Reggel az ágyban ébredtem teljesen meztelenül, persze be voltam takarva egy fehér lepedővel nyár lévén. Jól esett, ahogy a pamut hozzám ért, de valami nagyon hiányzott. Feltornáztam magamat és Fernandot kerestem, mikor nyílt az ajtó azt hittem ő lép be rajta, de nem...

Dora? - lepődtem meg.
Jó reggelt. Tesó – szólt ki neki, mire Nando bejött és felmászott hozzám az ágyba.
Jó reggelt édesem, vagy kis... - megköszörülte a torkát és kijavította -... nagy vadmacskám? - súgta, hogy Dora ne hallja meg, majd megcsókolt. Így már egyből jobb volt.
Neked is. - mondtam mikor elvált tőlem. De azért egy kicsit szúrósan néztem, most már nem fogom tudni lemosni magamról ezt az éjszakát... - Mi ez a nagy sürgölődés?
Nekem ma van egy kis dolgom, és nem tudsz velem jönni... ezért Dorára bízlak. Remélem ki fogod bírni.
Hallottam! Igen, ma velem leszel és nagyon jó lesz. - huppant le mellénk az ágyra,
Már mennem is kell. - mondta Fernando. - Majd ha végeztem bemegyek érted a Realhoz. - egy gyors csókot váltottunk és már el is tűnt az ajtó mögött.
Gyorsan kapd össze magad, kint várlak, csinálok kávét, úgy látom rád fér. - mondta Dora és felállt.
Oké, köszi.. - és kiment, de még hallhatta.

Végül csak sikerült felállnom és elbotorkálnom a fürdőig. Mindenemben izomláz van, amit nem csodálok egy ilyen csodálatos, sűrű éjszaka után... de muszáj ennyire fájnia? - siránkozok magamban, és beállok a zuhany alá, a hideg víz tűként szurkálja minden porcikámat, ahogy bőrömhöz ér, még is másabb a fájdalom az izomláz miatt. Aztán csak sikerült megtörölköznöm és felöltöznöm, és még a konyhába is kijutottam, és leültem az asztalhoz, Dora pedig elém rakott egy bögre tejes kávét... - eltalálta, hogyan iszom, ha iszom... - és leült mellém.

Mit csináltatok ti az este? Mintha tornádó söpört volna végig a nappalin.

Én meg sugárban köptem ki a számban lévő kávét, és kezdtem el fuldokolni, attól ami félrement...

Jól vagy? - kérdezte meg aggódva.
Igen. - nyögtem ki két köhögés között. Miután feltörölte a kávé tócsát vissza leült, addigra már nekem is sikerült abba hagynom a fuldoklást.
És még rám mondják, hogy perverz, meg szirén vagyok... - forgatta meg szemeit.
Mert biztos igaz is. - néztem rá a bögrém mögül.
Én a helyedben nem szólalnék meg, és ha nem akarsz lebukni a járásodon kicsit még finomíts! - kacsintott rám és elment a nappaliba. - Ha megittad mehetnénk is, majd később reggelizünk! - kiabált be.

Aránylag gyorsan megittam a maradékot, kicsit még jobban összekaptam magam és megkerestem a lakásban Dorát.
Kész vagyok, mehetünk.

Ő bezárt, majd beszálltunk az autóba és neki vágtunk egy hosszú Real-os napnak.

2010. szeptember 30., csütörtök

'Love is dead' :)

2010. szeptember 28., kedd

D'espairs Ray! Holnap! Magyarországoooon! És ott leszek! -

2010. szeptember 20., hétfő

7. fejezet! :)

2010. szeptember 15., szerda

I lost...