14. fejezet

Kicsit visszatekintünk régebbre. Remélem azért nem lesz olyan uncsi és satöbbi XD
Véleményekre továbbra is kíváncsi vagyok, és ha kapok mondjuk 4-et akkor jön is a következő fejezet, egy másik szemszögből! :)

~ Dora ~

Elmentem Vicért, hogy vegyünk neki egy ruhát délutánra. Negyed óra alatt ott is voltam érte, és a folyosón találkoztunk össze. Leérve beültünk az autóba és indítottam, meg neki kezdtünk beszélgetni.

- Ez amúgy Iker kocsija? Mert az biztos, hogy nem a tied.

- Igen, tőle jövök.

- Ugye nem zavartam meg semmit?

- Nem igazán. Na és hogy érezted magad tegnap este? – kérdezem meg tőle.

- Jól. De azért Davidba nem tudom mi ütött.

- Hát én se. Oké, hogy Patriciával nem jönnek ki jól, és lehet válni fognak, de így leinni magát… Hazafele végig énekelt az autóban, kivéve mikor nem a sírás kerülgette és a könnyeit törölgette, vagy épp nem osztott nekünk bölcs tanácsokat, minthogy ne legyünk szerelmesek, mert az szívás. És hogy főleg ne házasodjunk meg, mert az még nagyobb szívás.

- Az igen! Nem lehetett semmi, indulok ki a tesómból, aki ha sokat iszik, ő rá is rájön az idióta szófosás. De ti még mindig jobban jártatok…

- Miért?

- Miután kiraktátok Davidot nem a másik szobába ment, hanem hozzánk. Bebújt mellém az ágyba és elkezdett simogatni, ki se nyitottam a szemem, mert azt hittem tesód az. Ekkor rászóltam Fernandora, hogy hagyja abba és azt kaptam válaszként, hogy ő nem csinál semmit. Szerinted mekkorát ugrottam?!

- Nem tudom. Nagyot? – kérdezek rá, a röhögést meg próbálom visszafojtani, idáig sikeresen.

- Hát kábé. Átugrottam tesódat, őt is magammal rántva. Bevágtam a fejem az éjjeli szekrénybe, annyira, hogy vérzett és még Nando is rám esett.

- De látom megúsztad épségben. - nézek rá vezetés közben.

- Jaja, csak egy kis sérülésem lett, de Fernando egyből nagyobb kereket akart neki keríteni, mint amekkora. És még David is túlélte, bátyád meg megúszta a börtönt.

- Hm?

- Fernando majdnem megfojtotta azt a tökkel ütöttet, de mire feltápászkodtunk már húzta a lóbőrt az ágyunkban. – Már nem bírtam visszafogni a röhögést olyan jól. Prüszköltem és remegtem a visszafojtott nevetéstől.

- Röhögj nyugodtan! – kegyelmezett meg nekem Vic és kieresztettem nevetésemet, de azért ő is csak mosolygott a történteken. – Na és, hogy vagytok Ikerrel?

- Köszi jól. – válaszolom lenyugodva.

- Bővebben?

- Nagyon is jól! – húzom mosolyra számat.

- Mesélj csak! – próbál meg belőlem kiszedni valamit.

- Dehogy mesélek! Én sem kérdezlek, hogy milyen a bátyámmal!

- Jó, mert ő a bátyád! – kuncogja el magát. – De amúgy nagyon jó vele! És az ágyban…

- Ne! Nem akarom hallani! – kiáltok fel.

- Amúgy sem mondtam volna többet! – nyújtja ki rám a nyelvét. – Nem szándékozom az orrod alá kötni a tesód szerelmi életét.

- Azt nyújtogasd másnak! És ne aggódj, néha így is többet tudok meg, mint kellene… - célzok a múltkori akciójuk maradványaira.

- Oké, de te meg mesélj! – csak nem úszom meg.

- Mit meséljek? Tegnap előtt lefeküdtünk, ami jó volt. És azóta meg alig akar kikelni az ágyból. Most is mikor hívtál már akcióba akart lendülni.

- Jó, asszem nekem is elég volt ennyi infó! De akkor még is csak megzavartam valamit. Várj csak… és még ránk mondtad, hogy sokat csináljuk!?

- Én legalább tudok rendesen járni! – vágtam vissza, amivel be is találtam.

- Én is szeretlek!

- Tudom! – mindketten elnevettük magunkat.

- Azért örülök, hogy jól megvagytok és a szerelmi életetek sem lapos.



Leparkoltam és neki vágtunk a bevásárló utcának gyalog, mivel oda autóval nem lehet behajtani. Majdnem minden ember megfordult Vic után csak azért, mert a bátyám barátnője és most érdekesség számba megy szegény lány. Mindenki végig méri, a csajok irigyek, hogy a bátyámmal van és féltékenyek rá, és a szépségére. A pasik pedig nyálcsorgatva bámulnak utánunk, akiknek a fele azt sem tudja kik vagyunk. Mivel őket, ha érdekli is a foci, az is a játék miatt és nem a pletykák miatt. Még a boltig tartó út felénél sem járunk mikor észreveszem, hogy Vic eltűnt mellőlem. Visszamegyek hozzá és egyből berángat az üzletbe és vesz egy napszemüveget. Hát igen, arra szüksége lehet. Még rajtam is van pedig engem már megszoktak az utcákon. szinte már észre sem veszik, hogy ott vagyok. Nem fordul már elő olyan, hogy azt hallom: “Héé, figyeld már, itt van Torres testvére.” De ha kiderül, hogy már Ikerrel is járok nem tudom mi lesz. Lehet azt mondják összeillünk, megérdemeljük a boldogságot vagy egyből megy majd az áskálódás, hogy vajon meddig leszünk együtt vagy, hogy nekem nem elég a bátyámé, de még Iker hírneve is kell?! De tudom, hogy ha ez megtörténne akkor mindketten mellém állnának és megvédenének.

Pár méter után már a ruha üzletbe is érkeztünk, ahol nincs rajtunk kívül más, csak az eladó. Elég sokszor járok ide, ha szükséges. A legjobb alkalmi ruháimat itt szoktam beszerezni jó minőségben és nem is olyan drágán. Attól még, hogy a tesóm híres és én a Real Madridnál dolgozom nem jogosít fel arra, hogy mindent neves divat tervezőktől vásároljak. Inkább tudatosan élek, mindenre felkészülve.

Vic nézelődni kezd és én is, majd csak azt látom, hogy Vic bemegy a próbafülkébe egy fekete és egy zöld ruhával. Odamegyek a fülkéhez, hogy megkérdezzem, hogy milyen, de csak annyit mond, hogy jó. Nem ér, én látni akarom. A zöld ruhát vette meg és egy kicsit bosszant, hogy nem kérte ki a véleményemet.

Miután meg tudta, hogy még vagy három óra van a kerti party-ig beültünk egy kávézóba és ittunk egy-egy karamellás jeges kávét, közben beszélgettünk még, aztán elfogyasztva italunk távoztunk, hazadobtam tesóhoz, és én meg mentem vissza Ikerhez.

Úgy két órára rá sikerült végre a fürdőig elterelnem, hogy végre neki álljunk készülődni, különben elkésünk. Egy bordó ruhát vettem fel, ami teljesen kihangsúlyozta spanyol vonásaimat.

Majdnem hogy utolsókként érkeztünk, Ikerrel köszöntünk Aragonesnak, majd mindenkinek akivel csak szembe találkoztunk.

- Csini ruci Nőci! – köszönök rá Vicre.

- Hola! Mennyi időbe fog telni míg megszokom, hogy Nőcinek hívsz?

- Nem tudom, de majd teszek róla, hogy megszokd.

- Ok. Valami újság délután óta? – kérdezi.

- Semmi. Felétek?

- Semmi azon kívül, hogy miután kiraktál, azután én Davidot raktam ki a fürdőből.

- Nem csalódtam benned! Még jó, hogy volt rajta törölköző különben tesó tuti hülyét kapott volna már.

- Ki mondta, hogy volt? – kérdez vissza.

- Na ne! – nevetek fel és becsatlakozik Vic is.

- Na de! De szerencsére nem láttam belőle semmit, mert egyből bezárkóztam a fürdőbe és nem azzal voltam elfoglalva.

- A végén még irigykedni fogok, hogy két pasival élsz most.

- Perverz – kapom meg, de mosolyog rajta és rázza a fejét. Így tudom, hogy most nem gondolta komolyan. – Nem célom az édes hármas. És az az élek együtt velük csak holnapig tart, mert mennem kell haza. Pedig úgy nem szeretnék. Nem tudom mi lesz velem holnaptól…

- Majd csak megoldjátok, hisz bolondultok egymásért.

- Igen, de meddig? Mi van, ha csak egy ideiglenes fellángolás Fernando részéről? – mindig kétségek gyötrik ezt a lányt. Kíváncsi vagyok mikor fog ez változni. Amennyire eddig megismertem úgy vettem ki, hogy nem egy pofont kapott már az életben, de legalább egy kis önbizalmat összekaparhatná, hiszen a bátyám párja, és tesó szereti.

- Figyelj! Ismerem a bátyámat. Imád téged ez nem egy hóbort most tőle. Egy barátnőjéért sem ment el a határon túlra, érted megtette! Egyikkel sem törődött úgy, mint veled! Térj már észhez.

- Oké oké, csak ne folytasd, mert még elsírom magam.

- Abba hagyom, ha elkezdesz egy kicsit hinni magadban és bízni a jövőben!

- Próbálom elhiheted. De a távolság akkor is távolság és az előző távkapcsolatom sem vált be.

- Ne hasonlítsd Fernandot hozzá, Ő nem Ő. – csattantam fel.

- Tudom jól. Főleg, hogy Fernandot jobban szeretem a világon mindennél. Vele azt hittem így vagyunk, de nem így volt és erre leginkább Nando döbbentett rá.

- Akkor meg miről beszélünk?

- Mondjuk arról, hogy mikor jövök legközelebb?! – kérdez rá, de könnyezve elneveti magát. Lökött csaj, de megszerettem.

- Gyere ide! – mondom neki, és átöleljük egymást.



Már szinte mindenki elment, így mis is hazaindultunk. Iker otthon kirakott, mivel holnaptól megint munka van, de nem hagytam, hogy elmenjen. Még a kocsiban kapott egy hosszú csókot, kiszállva megkerültem elölről az autót, kinyitottam az ajtaját és kihúztam. nem is ellenkezett, csak mosolyogva követett. Beriasztózta az autóját és jött utánam a lakásomba, hogy még egy nyugodt estét együtt tölthessünk.



Reggel az ébresztőm szörnyű hangjára ébredtem, és Iker sem volt mellettem. Nagy nehezen sikerült kinyitnom csipás szemeimet, és egy pár dörzsölés után láttam, hogy az éjjeli szekrényen hagyott egy összehajtott papírlapot. Kihajtva azt, elolvastam.

“ Sajnálom, hogy nem vagyok melletted mikor felébredsz, de haza kellett

mennem az edző cuccomért.

Kárpótolhatlak este egy vacsorával?

Csók, Iker

Ui.: Friss kávé a kávéfőződben!”

Mosolyogva kikászálódtam és becéloztam a konyhát az Iker közreműködésével elkészített kávéért. Megittam, lefürödtem és persze felöltöztem és én is neki indultam a valdebebasi pályához vezető útnak.